Legeslegszebb és legeslegbájosabb mosolyt fel és irány az aula Jasonhoz. Lilykém már vagy egy órája elment Markal, de én csak most indultam. Nem vittem túlzásba se a sminket és ki se öltöztem túlzottan. Minek? Ez úgyis csak egy egyszeri randi. Egy fekete csőnadrágot vettem fel, kedvenc levendulaszinű, magas nyakú pulóveremmel. Hogy feldobjam ezt egy kicsit a nyakamba akasztottam egy fekete gyöngysort és a hozzáillő fülbevalót is felhasználtam. A hajammal nem bajlódtam sokat, leengedve hagytam és beleraktam egy sima hajpántot. Elég sokáig nézegettem magam a tükörben, így most sietnem kellett, mert már így is tíz perces késésben voltam. Mint egy idióta úgy vágtattam végig a Roxfort ódon folyosóin egészen a tölgyfaajtóig. Ott lefékeztem pontosan Jason mellett, aki vidáman mosolygott.
- Szia! Bocsi a késésért, csak feltartottak - mondtam a fiúnak, de az utolsó mondat hazugság volt. Dehát mit csináljak? Mégsem mondhatom azt, hogy " Bocsi csak sokáig készülődtem, mert leakartlak nyűgözni." . Milyen hülyén hangzik már ez, nem?
- Szia! Semmi baj, nem várok olyan régóta. - mosolygott rám elnézően. - Indulhatunk? - kérdezte, mire bólintottam. Nem mondhatnám, hogy csöndben sétáltunk egészen Roxmortsig, mert nem. Végig a kviddicsről beszélgettünk. Na, ezért is jó, hogy kviddicsezek, mert nem tudom, hogy mi másról tudnék Jasonnal besszélgetni a sporton kívül. Egész jól elvoltunk. Sétáltunk a faluban, megnéztük a kirakatokat, bementünk a Mézesfalásba is, majd a hóesés miatt betértünk a Három Seprűbe is. Épp békésen iszogattuk a vajsörünket, mikor megláttam néhány olyan személyt, akikre most nem igazán volt szügségem. Bár... lehet, hogy nem is olyan nagy baj, hogy itt vannak. Vigyorogva fordítottam el tekintetemet róluk és ismét Jasonra koncentráltam. Egészen addig, míg meg nem álltak mellettünk. Lassan felpillantottam rájuk és elmosolyodtam.
- Anderson, Gert!
- Malfoy, Regulus! - köszöntem vissza nekik. Jason csak biccentett.
- Kiara, azt hittem a bátyámmal vagy - szólalt meg Regulus, mire gúnyosan elvigyorodtam.
- Siriusszal? Nem, nem. Nem süllyedek olyan mélyre - válaszoltam még mindig füligérő mosollyal. Hát, azért az nagyszerű, hogy még Reg is azt feltételezi, hogy összeálltam Sirius Blackkel. Csak tudnám, hogy miért pont most jött fel ez mindtenkinek? Hiszem már lassan 16 éve ismerem Siriust.
- Értem. Akkor gondolom félreértettem amit mondott.
- Mégis mit mondott neked a drága? - kérdeztem összeráncolt szemöldökkel.
- Öhm, nem vagyok benne biztos, hogy ezt itt kéne megbeszélni. Most pedig, ha megbocsátatok, mi megyünk is - válaszolt és mintha egy kicsit zavarba is jött volna. Megfordult és sietős léptekkel távozott, nyomában Luciusszal. Villámló tekintettel folrdultam vissza Jasonhoz.
- Bocsáss meg. Hol is tartottunk?
***
Hát persze, hogy nem lehet mindig, minden tökéletes. Legalábbis az én esetemben nem. Miután Regulus és Lucius elhúzta a csíkot, megjelentek a Tekergők. Peternek sikerült leöntenie egy üveg forró vajsörrel. Mondhatom rendkívül örültem. Elnézést kértem Jasontől és felrohantam a kastélyba. Esküszöm, hogy megölöm Pedigewt! Meg-ö-löm! Nem igaz, hogy nem tudta volna valki másra ráönteni az a vajsört! Ennyire azért tényleg nem lehet szerencsétlen. De… mivan akkor, ha nem véletlen volt. Mivan akkor, ha valaki szándékosan akarta tönkre tenni a randimat Jasonnal. Most komolyan, nincs üldözési mániám, de azért óvatos vagyok. Ha kiderül, hogy az az idióta Black mondta Peternek, hogy „ véletlenül „ pont rám öntse az az izét, én agyon verem! Esküszöm, hogy szétverem a csinos kis pofikáját. Aztán meg fekhet a gyengélkedőn, vagy a szobájában, hogy a drágalátos rajongói nehogy meglássák, hogy mi történt vele. Egyre jobban vörösödött a fejem a dühtől, ahogy a klubhelységben ültem. Néhány másodéves riadtan bámult rám és inkább átültek egy messzebb lévő asztalhoz. Ekkor nyílt a portrályuk és belibegett rajta Lily. Angyalian mosolyogva ült le mellém és csacsogni kezdett, hogy mi volt Markal. Hogy Lensey elvitte őt Madam Puddifothoz és ott töltötték a délelőttöt, aztán sétáltak egy kicsit, felmentek a Szellemszálláshoz és, hogy Mark milyen, kedves, aranyos és udvarias volt vele. Néha benyögtem egy „aha”-t vagy egy „ühüm”-t, de nem szóltam közbe. Kezdtem egy kicsit lenyugodni, de abban biztos voltam, hogy amint megjelenik Sirius újult erővel fogok rátámadni.
- Figyelj Lil, asszem megyek és megkeresem a húgomat. Elég rég beszéltem már vele. – szóltam, mikor Lily befejezte a monológját.
- Rendben, menj csak. Akarod, hogy elkísérjelek? – kérdezte. Nemet mondtam. Meg kell beszélnem néhány dolgot Stellával. Elindult a Nagyterem irányába, hogy megnézzem, hátha ott van. Nem kellett csalódnom. A Hollóhát asztalánál ült és mámoros tekintettel bámult a mardekárosok felé. A legjobb barátnője Meredith épp ingerülten magyarázott neki valamit, amit szerintem Stella meg sem halott. Vigyorogva léptem mögé és megfogtam a húgom vállát.
- Na, mivan kiscsillag? Milyen látnivaló van a mardisoknál, hogy ennyire bambulsz? – susogtam, mire Stella egy hatalmas sikátás kíséretében csapta hátra szőke fejét. Elvigyorodtam és lehuppantam mellé. A hollóhátasok eltűrték, hogy néha napján pár perceket ott ülök velük, mert Stella nővére vagyok.
- Merlinre, Kia! Majnem szívrohamot kaptam. – nézett rám szúrósan karamell színű tekintetével.
- Nyugalom, szívi. Na, mit is bámultál annyira? – kérdeztem újból, mire ábrázata felvette a rákvörös ábrázatot.
- Regulus Blacket. – válaszolt Stella helyett Meredith.
- HOGY KICSODÁT?! – visítottam. Ne merészelje! A saját húgom! Hogy képes összeállni az ellenség rokonával?! Jó, jó oké Reggel nincs gond, de akkor is SIRIUS ÖCCSE! Mégha ki nem állhatják egymást, akkor is.
- Stella Amelia Anderson! Ne merd! – néztem rá gyilkos tekintettel.
- Mégis micsodát? – nézett rám ártatlan, kiskutya szemekkel.
- Eszedbe se jusson Regulus közelébe menni!Megértetted?! – sziszegtem, mire Meredith egy „ én-megmondtam-hogy-ez-egy-borzalmasan-nagy-hülyeség” pillantást vetett Stellára. Mire a húgom lemondóan felsóhajtott és beletúrt vállig érő, szőke hajába.
- Teljesen mindegy. Regulus észre sem vesz. Gondolom mit sem számít neki egy láthatatlan hollóhátas. – motyogta maga elé.
- Hé, hé, hé! Egyálltalán nem vagy láthatatlan, csak egy kicsit jobban is kibontakozhatnál itt. Ne csak otthon legyél olyan, amilyen igazából is vagy. Egyébként is, egy Anderson sosem tűnik el a tömegben. – kacsintottam rá, majd egy puszit nyomtam az arcára és elköszöntem. Valamit azért tehetnék. Hiszen Reg jó fej, attól eltekintve, hogy kivel barátkozik, na meg a családi háttere sem problémamentes. De mégis csak a húgom! Megtorpantam a Nagyterem ajtajában, visszafordultam és a mardekárosok felé vettem az utamat.
- Regulus, beszélhetnénk? – álltam meg a fiú mellett. Ő megrökönyödve állt fel az asztaltól és követett az egyik sarokba. Látszott rajta, hogy elképzelése sincs, hogy mit akarhatok tőle.
- Figyelj Reg, ömm… volna egy olyan kérdésem, hogy mit gondolsz Stelláról? – szegeztem neki a kérdést.
- Mi? A húgodról? – bólintottam. – Ööö… hát, nem is tudom. Miért kérdezed most ezt?
- Teljesen mindegy Regulus, csak válaszolj kérlek. – türelmetlenkedtem. Regulus értetlenkedve ráncolta a homlokát, majd a hollóhátasok felé nézett.
- Hmm… aranyos lány, meg kedves is és okos. Mellesleg elég vonzó. De többet nem tudnék mondani mert nem beszéltem vele olyan sokat. Tudod, hogy mikor nálatok voltunk, vagy ti nálunk, ő nem beszélt annyit mint te. De azért szívesen megismerném… - morfondírozott és közben végig Stellát és Meredithet néztek akik már megint veszekedtek.
- Rendben. Köszi, ennyit szerettem volna tudni. – vigyorogtam és ott hagytam.
Éppen békésen sétálgattam a hetedik emleti folyosón, mikor megpillantottam egy igen elfoglalt párocskát a falnak dőlve. Avval próbálkoztak, hogy milyen mélyre tudják legyomni a nyelvüket a másik torkán. Szeemforgatva sétáltam el mellettük, de azt nem tudtam megállni, hogy ne szzóljak valamit.
- Hmm… inkább menjetek szobára. – köptem oda gúnyosan, mire szétváltak és mindketten rám néztek. A döbbenettől majdnem eltátottam a szám. Fogalmam sincs, hogy volt az a csaj, de a másik személy Jason volt. A hirtelen jött megiletődöttséget felváltotta a düh. Nem azért mert annyire bejött volna Jason, hanem, mert utánam rögtön egy másik csajnál próbálkozott, akitől nyilvánvalóan tüöbbet kapott mint tőlem. Ez felér azzal, mintha megcsalt volna. ENGEM! Dühöngés helyett inkább bájosan elmosolyodtam.
- Bocsi, hogy megzavartalak benneteket. Igazán nem akartam. – nézem rájuk angyalian. – Akkor megyek is. További jó szórakozást. – mondtam, majd hátatforditottam nekik. Befordultam a sarkon és előhúztam a pálcámat. Kikukkantottam a fal mögül és gonoszul elvigyorodtam.
- Pofix! – motyogtam, majd figyeltem a következményeket. 5, 4, 3, 2, 1… számoltam vissza magamban. És bumm. Kiguvadt szemek és próbáltak szétválni. Ekkor mosolyogva kiléptem a fal takarásából és visszasétáltam hozzájuk.
- Nem fog menni. – közöltem velük. Még szép, hogy nem! A jó kis nyelvragasztó varázslatom miatt, sétálhatnak végig így a gyengélkedőig. Na hajrá!
- Tudod, Jason… nem igazán szeretem, ha valaki megpróbál átverni. – mondtam a fiúnak, majd ismét elindultam, de pár lépés után megtorpantam és visszanéztem a vállam felett. Eszembe jutott a csaj neve.
- Amúgy Marion, úgy hallottam Jasonnak nyáltermelési gondjai vannak. Szóval csak óvatosan… - vigyorogtam és elslisszoltam a helyszínről. Az iménti beszólásom ugyan csak kamu volt, de azért jól esett. Kiara Andersonnal senki ne merészeljen szórakozni…
2010. március 20., szombat
3. fejezet: Átlagos nap
Szem kinyit. Agy pörget. De hol vagyok? Az ágyamban. Oké, eddig stimmel. De ki ez itt mellettem? Ja, csak Lily. De mit keres az ágyamban? Nem emlékszem semmire. Lassan felültem az ágyamban, mire eszméletlen szédülés jött rám. Áhh... már beugrott, hogy mit is csináltunk tegnap este! Leittuk magunkat. Pontosan a sárga földig. Arra még emlékszem, hogy James és Sirius lementek a konyhára néhány üveg Lángnyelv Whiskyért, de utána sötétség. Hátha Lily többet tud. Megráztam vörös barátnőm vállát, mire ő felkapta a fejét és kómás tekintettel nézett rám.
- Mi van? - nyögte ki nagy nehezen.
- Emlékszel mit csináltunk tegnap?
- Ööö... addig, hogy meghúztam a piás üveget.
- És az mikor volt?
- Nem tudom.
- Rohadt jó. De addig amíg emlékszel mi történt?
- Hát... nem is tudom... - kezdte drága barátnőm és közben nagyon elgondolkodó képet vágott. Olyannyira, hogy újra elterült az ágyamon és majdnem megint beverte a szúnyát.
- LILY! - ordítottam a fülébe, mire hirtelen rántotta fel a fejét. Ennek az lett a következménye, hogy azt hittem kiverte a fogamat.
- Jajj, bocsi! Nem figyeltem!
- Nem baj. Túlélem. De mond már mi történt! - sürgettem.
- Ööö... hát, emlékszem, hogy Blackel azon versenyeztetek, hogy ki tud többet inni, hányás nélkül. Aztán elkeztétek leönteni egymást a piával. Utána meg felgyújtottátok a kanapét. Ennyi. Potter meg én meg röhögtünk rajtatok - fejezte ne Lily merengve. Szinte láttam magam előtt a képeket.
- Jézusom! - fakadtam ki és felpattantam az ágyból. Berontottam a fürdőszobába és a tükörbe néztem. Leírhatatlanul botrányosan festettem. Egyszerűen katasztrófálisan. Kellet nekem inni! Méghozzá Sirius Blackel! Tudhattam volna, hogy őt nem bírom leinni, de azért én hülye kipróbáltam. Kirohantam a fürdőszobából, feltúrtam a szekrényt néhány normális ruhadarabért, aztán vissza a fürdőbe. Egy jó alapos zuhany és hajmosás után, megpróbáltam levakarni magamról a maradék sminket is. Mondhatom, fárasztó harcot vivtam a szemcerúzával. Miután sikerült valamelyest elfogadató állapotba hoznom magam újra visszamentem a szobába vörös barátnémhoz, aki még mindig mássnaposan fetrengett. Lilyt fent hagytam, hogy neki is sikerüljön rendbehoznia magát én viszont letrappoltam a klubhelységbe. Ahol Blacket látom egyedül az egyik kanapén. Ez fura. Semmi James vagy másik Tekergő, esetleg rajongó csajok. Egyedül, ismétlem magam, tehát ez fura. Lassan odabattyogtam hozzá és leültem mellé. Értsd: ugyanarra a kanapéra, de a lehető legtávolabb. Felém fordította tengerkék tekintetét és kérdőn nézett. Én megvontam a vállam és kinéztem az ablakon, majd az órámra. Fél hét. FÉL HÉT? Szombaton, másnaposan fenn vagyok fél hétkor? Én hülye! Mindegy. Megint Sirusra néztem, aki viszonozta a pillantásom.
- Emlékszel valamire?
- Nem. Te?
- Dettó.
- Ez gáz.
- Az - és íme Sirius Black és Kiara Anderson rendkívül értelmes beszélgetése.
- Evansnek van infója?
- Kevés.
- És az mi?
- Hogy mi ketten piálós versenyt rendeztünk és felgyújtottuk a kanapét. Jamesnek?
- Ő valószinűleg annyit tud, mint mi. Totálisan kiütötte magát.
- Ez nagyon gáz.
- Az. Nem megyünk le reggelizni? - ismételten jót beszélgettünk. Black utolsó kérdésére válaszolva bólintottam, majd felálltam és elindultam a portrélyuk felé. Hallottam, hogy Sirius is feltápászkodik és jön utánam. Majd nemsokára felzárkózott mellém. Egy szót sem szóltunk egészen a Nagyteremig, ami nagyjából üres volt. Igaz, csak mi és még páran vagyunk olyan hülyék, hogy szombaton, reggel hétkor lejövünk reggelizni. Kedvtelenül vágtam le magam az egyik padra, Sirius meg velem szemben és már enni is kezdett. Nekem nem volt semmi étvágyam. Hát, a szemben ülő egyeden velem ellentétben nem igazán mutatkoznak meg a másnaposság jelei. Kivéve az enyhén karikás szemeket. De semmi több. A kis mázlista. Ekkor kómás vöröském lehuppant mellém a padra és enni kezdett. Ugyanekkor Black mellé meg James. Na, mi van? Ezek ketten csak nem együtt jöttek le?
- Kia, ugye tudod, hogy ma van edzés? - kérdezte James két falat között.
- Igen, tudom - válaszoltam. Említettem, hogy játsszom a Griffendél kviddics csapatában? Nem? Akkor most. Igen, benne vagyok és az egyik hajtói posztot látom el. James természetesen fogó, Sirius pedig terelő. Jól elvagyunk így. Imádom a kviddicset. Lilyvel ellentétben. Inkább elmenekül a könyvtárba, ha elkezdek beszélketni a srácokkal a sportról.
- Hé, Evans lejössz? - kérdezett James ismét, csak most Lilytől.
- Nem is tudom...
- Igen, lejön - válaszoltam meg a kérdést helyette. Valahogy össze akarom hozni kettejüket. Már vagy egy éve próbálkozok, de sosem jön össze. És az a marha Black meg nem hajlandó segíteni. Azt mondja, hogy " nem akar részt venni abban, hogy a legjobb barátját megpróbálják elkötelezni két hétnél hosszabb időre". Értelmes ez a pasi? Nem. Tudom.
Épp a levegőben ültem a seprűmön és unottan dobálgattam a kvaffot magem előtt, mert nem volt kedvem végighallgatni, ahogy James az új emberrel ordibál. Francisco negyedéves és ő állt be a nem rég távozó, hetedéves őrzőnk helyére. Nem rossz a srác, csak elég sújos önbizalom hiányban szenved. Nini! Társaságom jött.
- Igen? - kérdeztem David Thompsontól. Másik terelő.
- Lenne egy kérdésem. Mit csinálsz holnap? - kérdezte. Húúú, mekkora mázli, hogy programom van. David nem volt épp az a fajta pasas, akivel szivesen kerültem volna közelebbi kapcsolatba.
- Randim van Jason Gerttel - válaszoltam angyali mosollyal. - Miért?
- Ömm... semmi, semmi csak kérdeztem - mondta csalódodtan és visszarepült a helyére.
- Tehát nem csak kamuztál? - hallottam meg egy hangot magam mögül, mire ijedtemben majdnem leestem a seprűmről. Szerencsére jók a reflexeim és időbe elkaptam a nyelét.
- Nem, Black, nem hazudtam neked. Tényleg találkozom Jasonnal. Tudod, nagyon kedves fiú. Nem úgy, mint egyesek - mondtam különösen kihangsúlyozva az " egyesek " szót, majd leszálltam a földre és odafutottam Jamesékhez.
- Hé, hé! Elég lesz a prédikálásból - mondtam. - Kezdjétek el a bemelegítő köröket! - kiáltottam oda a többieknek, akik nagy meglepetésemre követték az utasításomat. Drága unokatesóm viszont nem vette túl jó néven. Csúnyán nézett rám. Gondolom azt hiszi, hogy a posztjára pályázom. A rondta nézését csak egy vigyorral jutalmaztam, majd csatlakoztam a többiekhez.
Öcsém, hogy én hogy utálom mikor James dühös és a csapaton vezeti le a feszültséget. Egyszerűen kinyúvasztott minket. Teljesen kész vagyok. Épp lassan másztam fel a lépcsőn, Lilyvel az oldalamon, aki vidáman ugrándozott. Mennyi lépcső van még?! Csak tudnám, hogy ki volt az az okos, aki kitalálta, hogy a klubhelységünk az egyik toronyban legyen. Mázlista mardekárosok.
Klubhelység. Este nyolc. Kanapé. Lilly, Sirius, James meg én. Milyen bőbeszédű vagyok ugye? Nyugi nem tartom meg ezt a rossz szokást, csak még mindig a kviddics edzés hatása alatt vagyok. Ahogy Black is. Lilly viszont agyba-főbe vigyorog. Komolyan mostmár idegesít. Én itt éppen a halálomon vagyok ő meg már vagy három órája egyfolytában vigyori bohócot játszik. James meg csak bambán nézi a vöröskét, akit ez most nem zavar(?). Na, jó. Most nincs erőm megfejtei ezt a relytéjt. Fárad vagyok, álmos és nyúzott. Szerencsére büdös már nem, mert megfürödtem, de akkor is. Arról viszont fogalmam sincs, hogy akkor miért nem megyek fel a hálóköletbe alukálni. Mert hülye vagyok, azért.
- Mondcsak Lilly, van terved holnapra? - szánta rá magát James a kérdésre.
- Igen van - válaszolta drága barátnőm, mire hirtelen ültem fel a kanapén.
- Mi? Milyen programod van?
- Ömm... hát, randim lesz - részemről kigúvad szemek, Jamestől egy csalódott tekintet, Siriusnál meg unott pofázmány.
- Kivel? - támadtam le drágalátos barátnőmet. Nem tehetek róla! Hirtelen olyan kíváncsi lettem, hogy máris elszált minden negatív dolog a testemből és a gondolataimtól.
- Majd fent elmondom - felelt titokzatos mosollyal a vöröske, majd sunyin jelentőségtelljes pillantást vetett Jamesre. Á-á Lillykém! Elmehetsz a randira, de azt nem hagyom, hogy összetört Jamie-baba pici szívét. De azért bólintottam és újra elterültem a kanapén.
- Nyögd már ki!
- Jó, jó rendben. Mark Lenseyvel - válaszolta még mindig levakarhatatlan mosollyal az arcán. Már vagy fél órája ülünk fent a hálószobánkban és azóta nyaggatom. Hála az égnek végre sikerült kiszednem belőle. De... Mark Lensey? Ujjujj... ez nem jó, nagyon nem jó. Őt nehéz lesz levakarnom Lillyről. Tekergős segítségre van szügségem. De James ki van zárva. Remus prefi, tehát nem jó. Peter... áhh, inkább hadjuk. Tehát csak Sirius maradt. De őt meg hogy a csudába fogom rávenni, hogy segítsen. Nem, nem fogok könyörögni annak a vadbaromnak. Mégis csak Remus kell nekem. Jó fej ő, meg Tekergő is, tehát valamilye részt ő is kis... hmm, hogy is fejezzem ki magam? Talán, rosszcsont? Igen. Rá kell vennem Remus Lupint arra, hogy segítsen nekem megakadályozni, hogy Mark rámásszon Lillyre. Meg segítsen megóvni drága barátja szívét, hogy aztán ne neki kelljen összeszedegetnie a széttört darapkáit.
- Remus! Beszélhetnénk? - álltam a szőke hajú fiú elé, másnap reggel. Ő meglepődött ugyan egy kicsit, de bólintott. Arrébb mentünk és én felvázoltam neki a dolgokat.
- Tehát, azt kéred tőlem, hogy segítsek likvidálni Lenseyt? - kérdezte a mondókám végén.
- Likvidálni? Hát, igen, lényegében így van.
- Rendben. Csak ne kelljen "Jamie-baba" pici szívét ápolgatnom - nevetett a fiú, amihez én is csatlakoztaam. Aztán megbeszéltük a részleteket. Azt hiszem, ha Jasonból elég lesz megtaláltam az új korepetítoromat. Remusnak olyan gyorsan forognak a kerekei, hogy azt már szinte én is hallom. Mellesleg igen jó csínyeket talál ki. Így körülbelül negyed óra alatt készen is lettünk. Jót röhögve sétáltunk fel a klubhelységbe, ahol a többiek elég fúrcsán néztek ránk. Vigyorogva elbúcsúztam Remustól és felmentem a hálókörlebe készülni a randimra. Kedvenc vörösöm már ott volt és éppen a szemét pingálta. Látszott rajta, hogy meglehetősen izgul. Hát, végül is ő tudja. Most elmegy, jól érzi magát, de végül úgyis összehozom Jamesel!
- Mi van? - nyögte ki nagy nehezen.
- Emlékszel mit csináltunk tegnap?
- Ööö... addig, hogy meghúztam a piás üveget.
- És az mikor volt?
- Nem tudom.
- Rohadt jó. De addig amíg emlékszel mi történt?
- Hát... nem is tudom... - kezdte drága barátnőm és közben nagyon elgondolkodó képet vágott. Olyannyira, hogy újra elterült az ágyamon és majdnem megint beverte a szúnyát.
- LILY! - ordítottam a fülébe, mire hirtelen rántotta fel a fejét. Ennek az lett a következménye, hogy azt hittem kiverte a fogamat.
- Jajj, bocsi! Nem figyeltem!
- Nem baj. Túlélem. De mond már mi történt! - sürgettem.
- Ööö... hát, emlékszem, hogy Blackel azon versenyeztetek, hogy ki tud többet inni, hányás nélkül. Aztán elkeztétek leönteni egymást a piával. Utána meg felgyújtottátok a kanapét. Ennyi. Potter meg én meg röhögtünk rajtatok - fejezte ne Lily merengve. Szinte láttam magam előtt a képeket.
- Jézusom! - fakadtam ki és felpattantam az ágyból. Berontottam a fürdőszobába és a tükörbe néztem. Leírhatatlanul botrányosan festettem. Egyszerűen katasztrófálisan. Kellet nekem inni! Méghozzá Sirius Blackel! Tudhattam volna, hogy őt nem bírom leinni, de azért én hülye kipróbáltam. Kirohantam a fürdőszobából, feltúrtam a szekrényt néhány normális ruhadarabért, aztán vissza a fürdőbe. Egy jó alapos zuhany és hajmosás után, megpróbáltam levakarni magamról a maradék sminket is. Mondhatom, fárasztó harcot vivtam a szemcerúzával. Miután sikerült valamelyest elfogadató állapotba hoznom magam újra visszamentem a szobába vörös barátnémhoz, aki még mindig mássnaposan fetrengett. Lilyt fent hagytam, hogy neki is sikerüljön rendbehoznia magát én viszont letrappoltam a klubhelységbe. Ahol Blacket látom egyedül az egyik kanapén. Ez fura. Semmi James vagy másik Tekergő, esetleg rajongó csajok. Egyedül, ismétlem magam, tehát ez fura. Lassan odabattyogtam hozzá és leültem mellé. Értsd: ugyanarra a kanapéra, de a lehető legtávolabb. Felém fordította tengerkék tekintetét és kérdőn nézett. Én megvontam a vállam és kinéztem az ablakon, majd az órámra. Fél hét. FÉL HÉT? Szombaton, másnaposan fenn vagyok fél hétkor? Én hülye! Mindegy. Megint Sirusra néztem, aki viszonozta a pillantásom.
- Emlékszel valamire?
- Nem. Te?
- Dettó.
- Ez gáz.
- Az - és íme Sirius Black és Kiara Anderson rendkívül értelmes beszélgetése.
- Evansnek van infója?
- Kevés.
- És az mi?
- Hogy mi ketten piálós versenyt rendeztünk és felgyújtottuk a kanapét. Jamesnek?
- Ő valószinűleg annyit tud, mint mi. Totálisan kiütötte magát.
- Ez nagyon gáz.
- Az. Nem megyünk le reggelizni? - ismételten jót beszélgettünk. Black utolsó kérdésére válaszolva bólintottam, majd felálltam és elindultam a portrélyuk felé. Hallottam, hogy Sirius is feltápászkodik és jön utánam. Majd nemsokára felzárkózott mellém. Egy szót sem szóltunk egészen a Nagyteremig, ami nagyjából üres volt. Igaz, csak mi és még páran vagyunk olyan hülyék, hogy szombaton, reggel hétkor lejövünk reggelizni. Kedvtelenül vágtam le magam az egyik padra, Sirius meg velem szemben és már enni is kezdett. Nekem nem volt semmi étvágyam. Hát, a szemben ülő egyeden velem ellentétben nem igazán mutatkoznak meg a másnaposság jelei. Kivéve az enyhén karikás szemeket. De semmi több. A kis mázlista. Ekkor kómás vöröském lehuppant mellém a padra és enni kezdett. Ugyanekkor Black mellé meg James. Na, mi van? Ezek ketten csak nem együtt jöttek le?
- Kia, ugye tudod, hogy ma van edzés? - kérdezte James két falat között.
- Igen, tudom - válaszoltam. Említettem, hogy játsszom a Griffendél kviddics csapatában? Nem? Akkor most. Igen, benne vagyok és az egyik hajtói posztot látom el. James természetesen fogó, Sirius pedig terelő. Jól elvagyunk így. Imádom a kviddicset. Lilyvel ellentétben. Inkább elmenekül a könyvtárba, ha elkezdek beszélketni a srácokkal a sportról.
- Hé, Evans lejössz? - kérdezett James ismét, csak most Lilytől.
- Nem is tudom...
- Igen, lejön - válaszoltam meg a kérdést helyette. Valahogy össze akarom hozni kettejüket. Már vagy egy éve próbálkozok, de sosem jön össze. És az a marha Black meg nem hajlandó segíteni. Azt mondja, hogy " nem akar részt venni abban, hogy a legjobb barátját megpróbálják elkötelezni két hétnél hosszabb időre". Értelmes ez a pasi? Nem. Tudom.
Épp a levegőben ültem a seprűmön és unottan dobálgattam a kvaffot magem előtt, mert nem volt kedvem végighallgatni, ahogy James az új emberrel ordibál. Francisco negyedéves és ő állt be a nem rég távozó, hetedéves őrzőnk helyére. Nem rossz a srác, csak elég sújos önbizalom hiányban szenved. Nini! Társaságom jött.
- Igen? - kérdeztem David Thompsontól. Másik terelő.
- Lenne egy kérdésem. Mit csinálsz holnap? - kérdezte. Húúú, mekkora mázli, hogy programom van. David nem volt épp az a fajta pasas, akivel szivesen kerültem volna közelebbi kapcsolatba.
- Randim van Jason Gerttel - válaszoltam angyali mosollyal. - Miért?
- Ömm... semmi, semmi csak kérdeztem - mondta csalódodtan és visszarepült a helyére.
- Tehát nem csak kamuztál? - hallottam meg egy hangot magam mögül, mire ijedtemben majdnem leestem a seprűmről. Szerencsére jók a reflexeim és időbe elkaptam a nyelét.
- Nem, Black, nem hazudtam neked. Tényleg találkozom Jasonnal. Tudod, nagyon kedves fiú. Nem úgy, mint egyesek - mondtam különösen kihangsúlyozva az " egyesek " szót, majd leszálltam a földre és odafutottam Jamesékhez.
- Hé, hé! Elég lesz a prédikálásból - mondtam. - Kezdjétek el a bemelegítő köröket! - kiáltottam oda a többieknek, akik nagy meglepetésemre követték az utasításomat. Drága unokatesóm viszont nem vette túl jó néven. Csúnyán nézett rám. Gondolom azt hiszi, hogy a posztjára pályázom. A rondta nézését csak egy vigyorral jutalmaztam, majd csatlakoztam a többiekhez.
Öcsém, hogy én hogy utálom mikor James dühös és a csapaton vezeti le a feszültséget. Egyszerűen kinyúvasztott minket. Teljesen kész vagyok. Épp lassan másztam fel a lépcsőn, Lilyvel az oldalamon, aki vidáman ugrándozott. Mennyi lépcső van még?! Csak tudnám, hogy ki volt az az okos, aki kitalálta, hogy a klubhelységünk az egyik toronyban legyen. Mázlista mardekárosok.
Klubhelység. Este nyolc. Kanapé. Lilly, Sirius, James meg én. Milyen bőbeszédű vagyok ugye? Nyugi nem tartom meg ezt a rossz szokást, csak még mindig a kviddics edzés hatása alatt vagyok. Ahogy Black is. Lilly viszont agyba-főbe vigyorog. Komolyan mostmár idegesít. Én itt éppen a halálomon vagyok ő meg már vagy három órája egyfolytában vigyori bohócot játszik. James meg csak bambán nézi a vöröskét, akit ez most nem zavar(?). Na, jó. Most nincs erőm megfejtei ezt a relytéjt. Fárad vagyok, álmos és nyúzott. Szerencsére büdös már nem, mert megfürödtem, de akkor is. Arról viszont fogalmam sincs, hogy akkor miért nem megyek fel a hálóköletbe alukálni. Mert hülye vagyok, azért.
- Mondcsak Lilly, van terved holnapra? - szánta rá magát James a kérdésre.
- Igen van - válaszolta drága barátnőm, mire hirtelen ültem fel a kanapén.
- Mi? Milyen programod van?
- Ömm... hát, randim lesz - részemről kigúvad szemek, Jamestől egy csalódott tekintet, Siriusnál meg unott pofázmány.
- Kivel? - támadtam le drágalátos barátnőmet. Nem tehetek róla! Hirtelen olyan kíváncsi lettem, hogy máris elszált minden negatív dolog a testemből és a gondolataimtól.
- Majd fent elmondom - felelt titokzatos mosollyal a vöröske, majd sunyin jelentőségtelljes pillantást vetett Jamesre. Á-á Lillykém! Elmehetsz a randira, de azt nem hagyom, hogy összetört Jamie-baba pici szívét. De azért bólintottam és újra elterültem a kanapén.
- Nyögd már ki!
- Jó, jó rendben. Mark Lenseyvel - válaszolta még mindig levakarhatatlan mosollyal az arcán. Már vagy fél órája ülünk fent a hálószobánkban és azóta nyaggatom. Hála az égnek végre sikerült kiszednem belőle. De... Mark Lensey? Ujjujj... ez nem jó, nagyon nem jó. Őt nehéz lesz levakarnom Lillyről. Tekergős segítségre van szügségem. De James ki van zárva. Remus prefi, tehát nem jó. Peter... áhh, inkább hadjuk. Tehát csak Sirius maradt. De őt meg hogy a csudába fogom rávenni, hogy segítsen. Nem, nem fogok könyörögni annak a vadbaromnak. Mégis csak Remus kell nekem. Jó fej ő, meg Tekergő is, tehát valamilye részt ő is kis... hmm, hogy is fejezzem ki magam? Talán, rosszcsont? Igen. Rá kell vennem Remus Lupint arra, hogy segítsen nekem megakadályozni, hogy Mark rámásszon Lillyre. Meg segítsen megóvni drága barátja szívét, hogy aztán ne neki kelljen összeszedegetnie a széttört darapkáit.
- Remus! Beszélhetnénk? - álltam a szőke hajú fiú elé, másnap reggel. Ő meglepődött ugyan egy kicsit, de bólintott. Arrébb mentünk és én felvázoltam neki a dolgokat.
- Tehát, azt kéred tőlem, hogy segítsek likvidálni Lenseyt? - kérdezte a mondókám végén.
- Likvidálni? Hát, igen, lényegében így van.
- Rendben. Csak ne kelljen "Jamie-baba" pici szívét ápolgatnom - nevetett a fiú, amihez én is csatlakoztaam. Aztán megbeszéltük a részleteket. Azt hiszem, ha Jasonból elég lesz megtaláltam az új korepetítoromat. Remusnak olyan gyorsan forognak a kerekei, hogy azt már szinte én is hallom. Mellesleg igen jó csínyeket talál ki. Így körülbelül negyed óra alatt készen is lettünk. Jót röhögve sétáltunk fel a klubhelységbe, ahol a többiek elég fúrcsán néztek ránk. Vigyorogva elbúcsúztam Remustól és felmentem a hálókörlebe készülni a randimra. Kedvenc vörösöm már ott volt és éppen a szemét pingálta. Látszott rajta, hogy meglehetősen izgul. Hát, végül is ő tudja. Most elmegy, jól érzi magát, de végül úgyis összehozom Jamesel!
2. fejezet:S. K. Hadművelet
- Jól vagy? Már nem vagy dühös
- Igen, tökéletesen vagyok, és nem vagyok. De Sirius nem sokáig lesz olyan jól…
- Ajj, előre félek!
Ekkor sétált el előttünk Jason én pedig kedvesen rámosolyogtam…
Unottan piszkálgattam a pálcámmal az előttem fekvő átváltoztatástan házimat. Semmi kedvem nem volt folytatni. McGalagony kilencven cm hosszú dolgozatot kért tőlünk csütörtökre. Miért vagyunk mi ilyen szerencsétlenek? Ráadásul Sirius egész nap jött utánam, és arról faggatott, hogy kivel lesz randim. Na, tudod, mikor fogom neki elmondani! Főleg, hogy még én sem tudom.
- Kész vagyok! – kiáltott fel Lily elégedetten és a táskájába lökte a kész háziját, majd kinyújtóztatta elgémberedett tagjait. Én meg csak tátott szájjal néztem rá.
- Alig húsz perce ülünk itt. Hogy a fenébe lettél kész ilyen gyorsan?
- Én dolgoztam, nem pedig azzal voltam elfoglalva, hogy megtervezzem az S. K. Hadműveletet. mondta vállvonogatva.
- A mit? Mi az az S. K. Hadművelet?
- Sirius Kicsináló Hadművelet.
- Aha, értem. – Ez a csaj kezd egyre furább lenni. Sosem volt még ilyen... ilyen.
- Semmi közöd hozzá Black!
- Ó, dehogynem!
- Mégis miért érdekel? – Fúú, de mérges voltam! A folyosó közepén álltam Siriusszal szemben és már tíz perce ordibálok vele. Nem tudja felfogni, hogy nem mondok neki semmit.
- Csak azért mert kíváncsi vagyok, hogy ki jobb nálam.
- Ha elmondom, békén hagysz? – kérdeztem végül dühtől remegő hangon.
- Igen.
- Rendben – Na, most gondolkozz Kia! – Jason Gerttel – Úristen! Mit mondtam?! Jesszus, rá kell vennem Jasont, hogy randira hívjon! Jajj, ne már!
Megint a könyvtárban ülök és éppen Jasonnal szemezek. Áháá! Felállt és erre jön. Nyert ügyem van. Mondjuk, annyira utálom, hogy szegény srácot cseszegetem, csak azért, hogy a hülye Blacket lerázzam végre. Milyen idegesítő volt már! Semmi köze az életemhez!
- Szia – köszönt Jason és leült velem szemben.
- Hello – köszöntem vissza én is.
- Mit csinálsz itt ilyen későn? – kérdezte kedvesen.
- Tanulok. McGalagony egy csomó házit adott csütörtökre és a klubhelységben túl nagy a hangzavar.
- Értem. Ne segítsek? – kérdezett újból. Említettem már, hogy Jason hollóhátas? Tehát nem csak helyes, de még okos is.
- Örülnék – vigyorogtam rá. Egy óráig ültünk ott és beszélgettünk. Ebből csak tíz perc volt a tanulás. Egész jó fej ez a Jason gyerek. Egy kicsit megkedveltem. Aztán mikor épp indulni akartam, mikor elhívott a roxmortsi hétvégére. Én pedig rendkívül elégedetten mondtam neki igent. Kíváncsi vagyok mi lesz még ebből. Megint a klubhelyiségben ültünk Lilyvel és barátnőm nagy sajnálatára Jamesszel. Fogalmam sincs, hogy miért van ki úgy mindig, ha James a közelben van. Folyton duzzog és nem túl kedves dolgokat dörmög a bajsza alatt. Most is éppen ezt tette, James és én meg épp farkasszemet néztünk. Barna szeme megrándult és pislogott egyet.
- Vííí! Nyertem! - ugrottam át a fotelből a kanapéra, ahol drága unokatesóm foglalt helyet. Ő morcosan nézett vissza rám, ezért megölelgettem.
- Naaaa... ne legyél ilyen. De azért ugye tudod, hogy mit kell tenned? - mondtam. Imádom Jamest szívatni. Az a legjobb, hogy már kiskorunk óta a fogadásokban mindig én nyerek James ellen. De ő még mindig belmegy, mert bizonyítani akarja, hogy az eddigi tizenhat évben csak mázlim volt. Jah, persze!
- Indulhatsz - löktem meg drágalátos unokabátyámat mire ő kelletlenül felállt és elment a klubhelység másik végébe.
- Mit kell csinálnia? - kérdezte Lily. Most, hogy James elment megint tud beszélni.
- Elég, ha annyit mondok, hogy: Gina? - húztam gonosz mosolyra ajkaimat. Vörös hajú barátnőm is követte a példámat. Gina Harris az iskola ribanca. De tényleg az egész iskola végigment már rajta. Odafordultunk, hogy megfigyeljük James akcióját, ahogy megpróbálja rávenni Ginát egy bizonyos dologra. Persze nem pontosan az fog történni amire a kis drága számít. Húúú, néha olyan gonosz tudok lenni, hogy azt hiszem a Mardekárban lenne a helyem. Gina csábosan elmosolyodott, majd riszálva indult a portrélyuk felé. James követte, de még vetett rám egy sértődött pillantást. Miután elhagyták a helységet unatkozni kezdtem.
- Mond csak, Lily. Nem rosszalkodunk kicsit?
- Mire gondolsz?
- Bella...
- Hmm... igen rég volt már.
- Épp ezért mondom, hogy nagyon ránk férne végre.
- Tökéletesen egyetértek. Menjünk - pattant fel barátosném én pedig mentem utána.
Tíz perccel később meg is érkeztünk a tervezett helyre és mint mindig most is ott találtuk a mi drága mardekárosainkat. Gúnyos mosollyal léptem ki a fal takarásából, hogy végre ők is észrevegyenek. Lilyvel egyik kedvenc időtöltésünk volt párbajozni velük. Legkedvesebb partnerem Belatrix volt. A fekete hajú lánnyal úgy utáltuk egymást, hogy az már leírhatatlan. Először Lucius Malfoy vett észre minket. Lucius most végzős, tehát egy évvel volt idősebb nálunk. Minden kis halálfaló palánta ott volt. A Black lányok, Malfoy, Piton, Avery, Lestrange és... Regulus. Mikor Reg belépett közéjük, nagyon meg voltam lepődve és fel is háborodtam. Hát még Sirius. Hetekig tombolt és mindenkire úgy nézett, mintha az vette volna rá az öccsét, hogy lépjen be hozzájuk.
- Kiara, Evans! - hallottam meg Lucius nyikorgó hangját. Na, jó!
Valljuk be, Lucius Malfoy volt az iskola szőke hercege. Mardekáros prefektus, a kvidiccs csapat kapitánya, aranyvérű, gazdag és még helyes is.
- Lucius! - köszöntem vissza vigyorogva.
- Malfoy... - vetette oda Lily is. Ekkor vett észre minket a többi mardis is és felénk fordultak.
- Bella, drágám! Olyan rég találkoztunk már. Hiányoztál, tudod? -gúnyolódtam a fekete hajú lánnyal, aki öszeszűkitett szemekkel figyelt. Regulus csak megdöbbenve nézett rám. Igaz, a legutóbbi kis párbajunknál, Reg még nem volt velük tehát nem tudhatja. Avery csak bambán nézett. Hát, ő olyan volt mint a Tekergőknél Peter, tehát egyszerűen hülye. Narcissa követte nővére példáját és csúnyán nézett ránk. Vele különösebbképpen sosem volt semmi bajom. Csak az, hogy Bellatrix húga. A szőke lány egész normális volt, kivéve, mikor megpróbált megfelelni a nővérének. Rodolphus.... hát, ő róla nem igazán tudok mit mondani. Piton a bájitalzseni. Egyszerűen elfogott a rosszullét, ha rá kellett néznem. Regulus pedig egy jó fiú. Már kicsi korom óta ismerem, ugyanúgy ahogy Siriust és a többi aranyvérű családból származó gyerkőcöt. Reggel sohasem voltak gondok. Mindig udvarias, kedves és humoros gyerek volt. Nagyon is kedveltem. Egészen tavalyig. Akkor romlott el minden.
- Anderson, minek köszönhetjük a " megtisztelő " látogatásodat? - monda Cissy. Jééé, általában nem beszél sokat.
- Óóó, hát Lilyvel kicsit unatkoztunk, ezért gondoltuk szórakozunk egy kicsit - válaszoltam neki.
- Párbaj? - tért rögtön a lényegre Bellatrix. Egyre gondoltunk a drágával.
- Párbaj - mondtam, mire mindenki előkapta a pálcáját és egymást kezdtük el átkozni. A francba! Most jutott eszembe, hogy durván emberfölényben voltak. Nem baj, Kia! Megoldjátok. Épp beugrottam az egyik oszlop mögé és onnan figyeltem Lilyt. Olyan volt mint egy fúria. A kis minta prefiről senki sem gondolná, hogy ilyen is tud leni. Éppen léptem volna ki a rejtekhelyemről, hogy belevessem magam az átkok tengerébe, mikor egy erős kéz megakadályozott ebbe. Dühösen kaptam hátra a fejem, hogy megnézzem, ki merészel megfékezni, de csak Sirius volt az. Csak?! Villámló szemekkel toltam el a karját, mire ő csak elvigyorodott. Mögötte megpillantottam Jamest is.
- Ti meg mit kerestek itt?
- Jöttünk segíteni - mondta James és már küldte is az átkot Malfoyra. Sirius is követte, majd én is. Jó ideig párbajoztunk, majd lépteket hallottunk, így mind a két csapat eltűnt az egyik titkos folyosón. Elég könnyen megúsztuk a mai balhét. Néhány ruhaszakadás és megpörkölődött haj. Csendben baktattunk fel egészen a klubhelységig, ahol aztán belevetettük magunkat egy rendkívül kényelmes fotelba vagy kanapéba. Kisvártatva James megkérte Lilyt, hogy segítsen neki a bájitaltan házijában, aki kelletlenül, de megtette. Sirius meg én csak ültünk és néztünk ki a fejünkből. Én éppen az S. K. Hadművelet második felvonásán gondolkodtam, mikor meghallottam Black hangját.
- Mikor lesz a randid Gerttel?
- Közöd?
- Csak kérdeztem, hogy találjak megfelelő időpontot kettőnknek - mondta vigyorogva, mire hozzávágtam egy párnát.
- Igen, tökéletesen vagyok, és nem vagyok. De Sirius nem sokáig lesz olyan jól…
- Ajj, előre félek!
Ekkor sétált el előttünk Jason én pedig kedvesen rámosolyogtam…
Unottan piszkálgattam a pálcámmal az előttem fekvő átváltoztatástan házimat. Semmi kedvem nem volt folytatni. McGalagony kilencven cm hosszú dolgozatot kért tőlünk csütörtökre. Miért vagyunk mi ilyen szerencsétlenek? Ráadásul Sirius egész nap jött utánam, és arról faggatott, hogy kivel lesz randim. Na, tudod, mikor fogom neki elmondani! Főleg, hogy még én sem tudom.
- Kész vagyok! – kiáltott fel Lily elégedetten és a táskájába lökte a kész háziját, majd kinyújtóztatta elgémberedett tagjait. Én meg csak tátott szájjal néztem rá.
- Alig húsz perce ülünk itt. Hogy a fenébe lettél kész ilyen gyorsan?
- Én dolgoztam, nem pedig azzal voltam elfoglalva, hogy megtervezzem az S. K. Hadműveletet. mondta vállvonogatva.
- A mit? Mi az az S. K. Hadművelet?
- Sirius Kicsináló Hadművelet.
- Aha, értem. – Ez a csaj kezd egyre furább lenni. Sosem volt még ilyen... ilyen.
- Semmi közöd hozzá Black!
- Ó, dehogynem!
- Mégis miért érdekel? – Fúú, de mérges voltam! A folyosó közepén álltam Siriusszal szemben és már tíz perce ordibálok vele. Nem tudja felfogni, hogy nem mondok neki semmit.
- Csak azért mert kíváncsi vagyok, hogy ki jobb nálam.
- Ha elmondom, békén hagysz? – kérdeztem végül dühtől remegő hangon.
- Igen.
- Rendben – Na, most gondolkozz Kia! – Jason Gerttel – Úristen! Mit mondtam?! Jesszus, rá kell vennem Jasont, hogy randira hívjon! Jajj, ne már!
Megint a könyvtárban ülök és éppen Jasonnal szemezek. Áháá! Felállt és erre jön. Nyert ügyem van. Mondjuk, annyira utálom, hogy szegény srácot cseszegetem, csak azért, hogy a hülye Blacket lerázzam végre. Milyen idegesítő volt már! Semmi köze az életemhez!
- Szia – köszönt Jason és leült velem szemben.
- Hello – köszöntem vissza én is.
- Mit csinálsz itt ilyen későn? – kérdezte kedvesen.
- Tanulok. McGalagony egy csomó házit adott csütörtökre és a klubhelységben túl nagy a hangzavar.
- Értem. Ne segítsek? – kérdezett újból. Említettem már, hogy Jason hollóhátas? Tehát nem csak helyes, de még okos is.
- Örülnék – vigyorogtam rá. Egy óráig ültünk ott és beszélgettünk. Ebből csak tíz perc volt a tanulás. Egész jó fej ez a Jason gyerek. Egy kicsit megkedveltem. Aztán mikor épp indulni akartam, mikor elhívott a roxmortsi hétvégére. Én pedig rendkívül elégedetten mondtam neki igent. Kíváncsi vagyok mi lesz még ebből. Megint a klubhelyiségben ültünk Lilyvel és barátnőm nagy sajnálatára Jamesszel. Fogalmam sincs, hogy miért van ki úgy mindig, ha James a közelben van. Folyton duzzog és nem túl kedves dolgokat dörmög a bajsza alatt. Most is éppen ezt tette, James és én meg épp farkasszemet néztünk. Barna szeme megrándult és pislogott egyet.
- Vííí! Nyertem! - ugrottam át a fotelből a kanapéra, ahol drága unokatesóm foglalt helyet. Ő morcosan nézett vissza rám, ezért megölelgettem.
- Naaaa... ne legyél ilyen. De azért ugye tudod, hogy mit kell tenned? - mondtam. Imádom Jamest szívatni. Az a legjobb, hogy már kiskorunk óta a fogadásokban mindig én nyerek James ellen. De ő még mindig belmegy, mert bizonyítani akarja, hogy az eddigi tizenhat évben csak mázlim volt. Jah, persze!
- Indulhatsz - löktem meg drágalátos unokabátyámat mire ő kelletlenül felállt és elment a klubhelység másik végébe.
- Mit kell csinálnia? - kérdezte Lily. Most, hogy James elment megint tud beszélni.
- Elég, ha annyit mondok, hogy: Gina? - húztam gonosz mosolyra ajkaimat. Vörös hajú barátnőm is követte a példámat. Gina Harris az iskola ribanca. De tényleg az egész iskola végigment már rajta. Odafordultunk, hogy megfigyeljük James akcióját, ahogy megpróbálja rávenni Ginát egy bizonyos dologra. Persze nem pontosan az fog történni amire a kis drága számít. Húúú, néha olyan gonosz tudok lenni, hogy azt hiszem a Mardekárban lenne a helyem. Gina csábosan elmosolyodott, majd riszálva indult a portrélyuk felé. James követte, de még vetett rám egy sértődött pillantást. Miután elhagyták a helységet unatkozni kezdtem.
- Mond csak, Lily. Nem rosszalkodunk kicsit?
- Mire gondolsz?
- Bella...
- Hmm... igen rég volt már.
- Épp ezért mondom, hogy nagyon ránk férne végre.
- Tökéletesen egyetértek. Menjünk - pattant fel barátosném én pedig mentem utána.
Tíz perccel később meg is érkeztünk a tervezett helyre és mint mindig most is ott találtuk a mi drága mardekárosainkat. Gúnyos mosollyal léptem ki a fal takarásából, hogy végre ők is észrevegyenek. Lilyvel egyik kedvenc időtöltésünk volt párbajozni velük. Legkedvesebb partnerem Belatrix volt. A fekete hajú lánnyal úgy utáltuk egymást, hogy az már leírhatatlan. Először Lucius Malfoy vett észre minket. Lucius most végzős, tehát egy évvel volt idősebb nálunk. Minden kis halálfaló palánta ott volt. A Black lányok, Malfoy, Piton, Avery, Lestrange és... Regulus. Mikor Reg belépett közéjük, nagyon meg voltam lepődve és fel is háborodtam. Hát még Sirius. Hetekig tombolt és mindenkire úgy nézett, mintha az vette volna rá az öccsét, hogy lépjen be hozzájuk.
- Kiara, Evans! - hallottam meg Lucius nyikorgó hangját. Na, jó!
Valljuk be, Lucius Malfoy volt az iskola szőke hercege. Mardekáros prefektus, a kvidiccs csapat kapitánya, aranyvérű, gazdag és még helyes is.
- Lucius! - köszöntem vissza vigyorogva.
- Malfoy... - vetette oda Lily is. Ekkor vett észre minket a többi mardis is és felénk fordultak.
- Bella, drágám! Olyan rég találkoztunk már. Hiányoztál, tudod? -gúnyolódtam a fekete hajú lánnyal, aki öszeszűkitett szemekkel figyelt. Regulus csak megdöbbenve nézett rám. Igaz, a legutóbbi kis párbajunknál, Reg még nem volt velük tehát nem tudhatja. Avery csak bambán nézett. Hát, ő olyan volt mint a Tekergőknél Peter, tehát egyszerűen hülye. Narcissa követte nővére példáját és csúnyán nézett ránk. Vele különösebbképpen sosem volt semmi bajom. Csak az, hogy Bellatrix húga. A szőke lány egész normális volt, kivéve, mikor megpróbált megfelelni a nővérének. Rodolphus.... hát, ő róla nem igazán tudok mit mondani. Piton a bájitalzseni. Egyszerűen elfogott a rosszullét, ha rá kellett néznem. Regulus pedig egy jó fiú. Már kicsi korom óta ismerem, ugyanúgy ahogy Siriust és a többi aranyvérű családból származó gyerkőcöt. Reggel sohasem voltak gondok. Mindig udvarias, kedves és humoros gyerek volt. Nagyon is kedveltem. Egészen tavalyig. Akkor romlott el minden.
- Anderson, minek köszönhetjük a " megtisztelő " látogatásodat? - monda Cissy. Jééé, általában nem beszél sokat.
- Óóó, hát Lilyvel kicsit unatkoztunk, ezért gondoltuk szórakozunk egy kicsit - válaszoltam neki.
- Párbaj? - tért rögtön a lényegre Bellatrix. Egyre gondoltunk a drágával.
- Párbaj - mondtam, mire mindenki előkapta a pálcáját és egymást kezdtük el átkozni. A francba! Most jutott eszembe, hogy durván emberfölényben voltak. Nem baj, Kia! Megoldjátok. Épp beugrottam az egyik oszlop mögé és onnan figyeltem Lilyt. Olyan volt mint egy fúria. A kis minta prefiről senki sem gondolná, hogy ilyen is tud leni. Éppen léptem volna ki a rejtekhelyemről, hogy belevessem magam az átkok tengerébe, mikor egy erős kéz megakadályozott ebbe. Dühösen kaptam hátra a fejem, hogy megnézzem, ki merészel megfékezni, de csak Sirius volt az. Csak?! Villámló szemekkel toltam el a karját, mire ő csak elvigyorodott. Mögötte megpillantottam Jamest is.
- Ti meg mit kerestek itt?
- Jöttünk segíteni - mondta James és már küldte is az átkot Malfoyra. Sirius is követte, majd én is. Jó ideig párbajoztunk, majd lépteket hallottunk, így mind a két csapat eltűnt az egyik titkos folyosón. Elég könnyen megúsztuk a mai balhét. Néhány ruhaszakadás és megpörkölődött haj. Csendben baktattunk fel egészen a klubhelységig, ahol aztán belevetettük magunkat egy rendkívül kényelmes fotelba vagy kanapéba. Kisvártatva James megkérte Lilyt, hogy segítsen neki a bájitaltan házijában, aki kelletlenül, de megtette. Sirius meg én csak ültünk és néztünk ki a fejünkből. Én éppen az S. K. Hadművelet második felvonásán gondolkodtam, mikor meghallottam Black hangját.
- Mikor lesz a randid Gerttel?
- Közöd?
- Csak kérdeztem, hogy találjak megfelelő időpontot kettőnknek - mondta vigyorogva, mire hozzávágtam egy párnát.
1. fejezet: Kezdetek
- Nem érdekel Lily… - mondtam vagy századszorra legjobb barátnőmnek.
- Ó, dehogynem!
- Lily, fáradt vagyok. Hagyj békén.
- Ne csináld már Kia! Csak nézz vissza rá és mosolyogj! Meg fogod bánni, ha nem teszed – végre nagy nehezen sikerült felemelnem a fejemet a padról, hogy ránézzek a lányra, aki húsz perce idegesít.
- Te most komolyan ezt csinálod? Tudod, könyvtárban vagyunk.
- Igen, tudom. Most inkább Jasonnal foglalkozz, Madame Cvikker helyett.
- Most komolyan, hallod egyáltalán, hogy mit beszélsz? – na jó egy kicsit már ingerült voltam. Hiszen hajnali három volt, lent ültünk a könyvtárban és Lily Evans rá akar venni arra, hogy bepasizzak. Lily Evans, értitek LILY EVANS a megtestesült bölcsesség, a Griffendél csodaboszija, a JPLE (James Potter Ellenes Liga) megalkotója! Fáradt voltam, álmos és nyúzott. Mégis, hogy várhatja el tőlem, hogy ilyenkor kacsingassak Jason Gert felé? Jasonnal, nem volt semmi baj, sőt! Aranyszínű haját folyton kócosan hordta és mélybarna szemeivel már vagy egy órája engem néz.
- Te Lily, mi lenne, ha elmennénk lefeküdni? Én nem bírom tovább. – szólaltam meg és ásítottam egy hatalmasat, hogy nyomatékot adjak a szavaimnak.
- Rendben van. De, ha Jason holnap is így bámul, akkor beszélsz vele.
- Ja, majd akkor, ha te meg randira mész Jamesszel. – vágtam vissza. Tudtam, hogy evvel nem akar vitatkozni. Bőszen állította, hogy teljes szívéből gyűlöli Jamest, de én tudtam, hogy ez nem így van. Nincs olyan nőnemű egyed, aki utálni tudná őt. Lassan elvonszoltuk magunkat a könyvár ajtajáig és elindultunk fel a klubhelységbe. Az oda úton csak a jó, puha ágyikóm járt az eszemben. Alig vártam, hogy belevethessem magam a párnáim közét. De, pechemre ez sem sikerült. Az élet szar! Mikor Lilyvel bemásztunk a portrélyukon belementem valakibe és hátratántorodtam. Hanyatt is vágódtam volna, ha valaki nem kapja el a csuklómat. Kómásan felnéztem a „megmentőmre” és egy élénken csillogó szempárral találtam szembe magam.
- Jól vagy Kia? – kérdezte.
- Aha. Kösz, hogy nem engedtél eltanyálni, James.
- Neked mindent, hugi.
Miután James eltűnt végre tényleg felmentünk a szobánkba, de nem a szokásos csönd uralkodott, hanem lányos vihogás. Carmen, Madison és Vivien a szobatársaim valamit nagyon néztek az ágyamon és közben vihorásztak. Kiderült, hogy nem valamit, hanem valaki néztek. Méghozzá Sirius Blacket, aki nagy kényelemben feküdt az ÉN ágyamon. Rögtön felélénkültem, de nem az izgatottságtól, mint a többi lány, ha Sirius az ágyukban fekszik, hanem a dühtől.
- Most azonnal leszállsz onnan! – mondtam nagyon halkan, de ez elég volt hozzá, hogy a másik három lány abba hagyja a nevetgélést. – Madison, mit keres ez az ágyamon?
- Ööö, tudod csak beszélgetni akart valakivel és ezért feljött.
- Beszélgetni? Ja, persze! – horkantam fel gúnyosan. – Rendben, de akkor miért az én ágyamban fekszik?
- Nem tudom, csak oda feküdt le. – Madison, buta, szőke fejéről Siriuséra fordítottam tekintetemet.
- Tűnés! Most!
- És, ha nem? – kérdezett vissza sármosan mosolyogva a megszólított. Gonoszan elvigyorodtam és elhúztam a pálcámat.
- Levicorpus! – mondtam és a szobából már kifelé irányítottam a fejjel lefelé lógó Blacket. Aztán bevágtam utána az ajtót. Carmen, Madison és Vivien aggódva sikkantottak egyet és kimentek Sirius után. Én végre valahára befeküdtem az ágyamba és Lily felé fordultam, aki a mellettem lévő ágynál pakolászott.
- Szerinted, hogy jött fel?
- Nem tudom. Hiszen bűbáj van a lépcsőkön. Nem láttad a karkötőmet?
- Melyiket az ötvenezer közül?
- Az ezüst egyszarvúast.
- Lily, minek neked egy pónis karkötő, mikor aludni készülsz?
- Csak és nem póni, hanem egyszarvú! – erre csak megcsóváltam a fejem és átöltöztem a hálóingembe, aztán visszabújtam a takaróm alá. Tíz perc keresgélés után Lily s feladta és lefeküdt. Olyan hajnal hat körül a másik három csaj is felosont. Na, vajon hol lehettek?
Reggel én ébredtem először. Kómás fejjel kitámolyogtam a mosdóba és belenéztem a tükörbe. Borzalmasan néztem ki. A hajam össze-visszaállt, a tegnapi sminkem totál elfolyt. Ránéztem az órára és megállapítottam, hogy még van egy órám a rendes ébredési időig. Fogtam magam és letusoltam és hajat is mostam. A fürdés után rögtön jobban éreztem magam. Hosszú, mogyorószínű hajamat és felfogtam a fejem tetejére. A szememet enyhén kihúztam és ajkaimra raktam egy kis szájfényt. Gyorsan írtam egy cetlit Lilynek, hogy lementem reggelizni és a bájitaltan teremnél várom, ha nem ér le időben. Lassan indultam a nagyterembe jól megbámulva minden képet. Mikor leértem a szokásos helyünkre ültem. Megkentem egy pirítóst és rágcsálni kezdtem. Nemsokára James lehuppant mellém.
- Reggelt!
- Ja, az van. A többieket hol hagytad?
- Még ébredeznek. Lily?
- Alszik. Amúgy hova mentél tegnap az éjszaka közepén?
- Titok – mondta titokzatos mosollyal. Ekkor megérkezett a többi tekergő is. Remus leült a másik felemre, Sirius és Peter pedig szembe velünk.
- Reggelt!- köszöntek.
- Ja, az van.
- Hogy érzi magát „Miss. Kihajítalak A Szobából”? – fordult felém Sirius.
- Jól. És ön Mr. Fetrengjünk Mások Ágyán?
- Én is. A szobatársaid meggyógyítottak.
- Nem kételkedtem benne, hogy mindent megtesznek érte.
- Jellemző rájuk – csatlakozott hozzánk Lily is és leült Remus és közém. Miután befejeztük a reggelit Lilyvel ketten indultunk Lumpsluck terme felé.
Hát, hogy mondjam? Ez az óra baromi unalmas. Auch! Valaki fejbetalált egy levéllel. Bosszúsan széthajtogattam és olvasni kezdtem.
Nagyon csini vagy ma. S. B.
Irtó jó, hogy annak tartasz, de szeretnék figyelni. K. A.
Ja, látszik, hogy nagyon érdekel. S. B.
Nem mindegy az neked?! K. A.
Nem. S. B.
Chh… K. A.
Randizol velem? S. B.
Nem. K. A.
Miért? S. B.
Mert csak! K. A.
Ez nem válasz! Miért? S. B.
Most soroljam? K. A.
Légy szíves. S. B.
Mert egy egoista, önimádó, elviselhetetlen, a magát a világ urának képzelő barom vagy. És ez csak a kezdet! K. A.
A jóképűt kihagytad! S. B.
Idióta! K. A.
Na, de kisasszony! L. prof.
Jesszus! Felnéztem a levélből és a prof hitetlenkedő képével találtam szemben magam.
- Miss. Anderson, Mr. Black! Csak azért nem küldöm magukat büntető munkára, mert ez volt az első alkalom. Többet ne forduljon elő!
- Igenis tanár úr! – mondtam tettetett szégyenkezéssel.
- Rendben. Pakoljanak össze, vége az órának. – gyorsan összeszedtem a cuccaimat és Lily után mentem…volna. De nem sikerült barátnőmet utolérni, mert Sirius elállta az utamat.
- Mit akarsz Black? – sziszegtem.
- Black? Hol a Sirius?
- Nyaral! Mit akarsz?
- Randizol velem?
- Nem! – próbáltam elmenni mellette, de nem engedte.
- Miért?
- Hagyj békén!
- Miért?
- Mert,mert…Programom van! – hát igen. Én az improvizálás nagy mestere. Sajnos Siriust ennyivel nem lehetett lerázni.
- Milyen programod?
- Semmi közöd hozzá! Egyébként randim lesz.
- Kivel?
- Na, jó! Hagy békén! – sikerült átfurakodnom mellette és odaszaladtam a folyosó végén várakozó Lilyhez.
- Mit csináltál ennyi ideig?
- Black feltartott. – kérdő tekintet válaszul.
- Randit kért. Nemet mondtam – feleltem bosszúsan. Már vártam, hogy Lily felvesse, hogy de miért akar Sirius velem randizni. Hát nem ez történt, hanem olyan, amire soha sem számítottam volna Lilytől.
- Várható volt.
- He?
- Múltkor hallottam, hogy Potterrel beszélgetnek. Arról volt szó, hogy Black téged még nem fektetett meg. Pedig szeretne. Erre Potter azt mondta, hogy csak akkor menjen a közeledbe, ha valami mást is akar. Gondolom nem akarta, hogy a legjobb barátja az unokahúgával kavarjon. – mondta halál nyugodtan. Közben elővett az órarendjét és elkezdte tanulmányozni. Én meg tök pipa voltam. Nem tehetek róla!
- Lefektetni?! – már láttam a képzeletbeli dagadó eret a halántékomon. Bólintott. Összeszorított fogaim között eresztettem ki a levegőt. Szóval lefektetni? Oké, Sirius. Kicsinállak! Próbáltam bevetni a jól bevált légző gyakorlatot és most is segített. Egy gonosz mosoly terült el az arcomon.
- Gyere Lily, menjünk órára – mondtam vigyorogva. Zöld szemem, pedig úgy csillogott, mint a smaragd.
- Jól vagy? Már nem vagy dühös?
- Igen, tökéletesen vagyok, és nem vagyok. De Sirius nem sokáig lesz olyan jól…
- Ajj, előre félek!
Ekkor sétált el előttünk Jason én pedig kedvesen rámosolyogtam…
- Ó, dehogynem!
- Lily, fáradt vagyok. Hagyj békén.
- Ne csináld már Kia! Csak nézz vissza rá és mosolyogj! Meg fogod bánni, ha nem teszed – végre nagy nehezen sikerült felemelnem a fejemet a padról, hogy ránézzek a lányra, aki húsz perce idegesít.
- Te most komolyan ezt csinálod? Tudod, könyvtárban vagyunk.
- Igen, tudom. Most inkább Jasonnal foglalkozz, Madame Cvikker helyett.
- Most komolyan, hallod egyáltalán, hogy mit beszélsz? – na jó egy kicsit már ingerült voltam. Hiszen hajnali három volt, lent ültünk a könyvtárban és Lily Evans rá akar venni arra, hogy bepasizzak. Lily Evans, értitek LILY EVANS a megtestesült bölcsesség, a Griffendél csodaboszija, a JPLE (James Potter Ellenes Liga) megalkotója! Fáradt voltam, álmos és nyúzott. Mégis, hogy várhatja el tőlem, hogy ilyenkor kacsingassak Jason Gert felé? Jasonnal, nem volt semmi baj, sőt! Aranyszínű haját folyton kócosan hordta és mélybarna szemeivel már vagy egy órája engem néz.
- Te Lily, mi lenne, ha elmennénk lefeküdni? Én nem bírom tovább. – szólaltam meg és ásítottam egy hatalmasat, hogy nyomatékot adjak a szavaimnak.
- Rendben van. De, ha Jason holnap is így bámul, akkor beszélsz vele.
- Ja, majd akkor, ha te meg randira mész Jamesszel. – vágtam vissza. Tudtam, hogy evvel nem akar vitatkozni. Bőszen állította, hogy teljes szívéből gyűlöli Jamest, de én tudtam, hogy ez nem így van. Nincs olyan nőnemű egyed, aki utálni tudná őt. Lassan elvonszoltuk magunkat a könyvár ajtajáig és elindultunk fel a klubhelységbe. Az oda úton csak a jó, puha ágyikóm járt az eszemben. Alig vártam, hogy belevethessem magam a párnáim közét. De, pechemre ez sem sikerült. Az élet szar! Mikor Lilyvel bemásztunk a portrélyukon belementem valakibe és hátratántorodtam. Hanyatt is vágódtam volna, ha valaki nem kapja el a csuklómat. Kómásan felnéztem a „megmentőmre” és egy élénken csillogó szempárral találtam szembe magam.
- Jól vagy Kia? – kérdezte.
- Aha. Kösz, hogy nem engedtél eltanyálni, James.
- Neked mindent, hugi.
Miután James eltűnt végre tényleg felmentünk a szobánkba, de nem a szokásos csönd uralkodott, hanem lányos vihogás. Carmen, Madison és Vivien a szobatársaim valamit nagyon néztek az ágyamon és közben vihorásztak. Kiderült, hogy nem valamit, hanem valaki néztek. Méghozzá Sirius Blacket, aki nagy kényelemben feküdt az ÉN ágyamon. Rögtön felélénkültem, de nem az izgatottságtól, mint a többi lány, ha Sirius az ágyukban fekszik, hanem a dühtől.
- Most azonnal leszállsz onnan! – mondtam nagyon halkan, de ez elég volt hozzá, hogy a másik három lány abba hagyja a nevetgélést. – Madison, mit keres ez az ágyamon?
- Ööö, tudod csak beszélgetni akart valakivel és ezért feljött.
- Beszélgetni? Ja, persze! – horkantam fel gúnyosan. – Rendben, de akkor miért az én ágyamban fekszik?
- Nem tudom, csak oda feküdt le. – Madison, buta, szőke fejéről Siriuséra fordítottam tekintetemet.
- Tűnés! Most!
- És, ha nem? – kérdezett vissza sármosan mosolyogva a megszólított. Gonoszan elvigyorodtam és elhúztam a pálcámat.
- Levicorpus! – mondtam és a szobából már kifelé irányítottam a fejjel lefelé lógó Blacket. Aztán bevágtam utána az ajtót. Carmen, Madison és Vivien aggódva sikkantottak egyet és kimentek Sirius után. Én végre valahára befeküdtem az ágyamba és Lily felé fordultam, aki a mellettem lévő ágynál pakolászott.
- Szerinted, hogy jött fel?
- Nem tudom. Hiszen bűbáj van a lépcsőkön. Nem láttad a karkötőmet?
- Melyiket az ötvenezer közül?
- Az ezüst egyszarvúast.
- Lily, minek neked egy pónis karkötő, mikor aludni készülsz?
- Csak és nem póni, hanem egyszarvú! – erre csak megcsóváltam a fejem és átöltöztem a hálóingembe, aztán visszabújtam a takaróm alá. Tíz perc keresgélés után Lily s feladta és lefeküdt. Olyan hajnal hat körül a másik három csaj is felosont. Na, vajon hol lehettek?
Reggel én ébredtem először. Kómás fejjel kitámolyogtam a mosdóba és belenéztem a tükörbe. Borzalmasan néztem ki. A hajam össze-visszaállt, a tegnapi sminkem totál elfolyt. Ránéztem az órára és megállapítottam, hogy még van egy órám a rendes ébredési időig. Fogtam magam és letusoltam és hajat is mostam. A fürdés után rögtön jobban éreztem magam. Hosszú, mogyorószínű hajamat és felfogtam a fejem tetejére. A szememet enyhén kihúztam és ajkaimra raktam egy kis szájfényt. Gyorsan írtam egy cetlit Lilynek, hogy lementem reggelizni és a bájitaltan teremnél várom, ha nem ér le időben. Lassan indultam a nagyterembe jól megbámulva minden képet. Mikor leértem a szokásos helyünkre ültem. Megkentem egy pirítóst és rágcsálni kezdtem. Nemsokára James lehuppant mellém.
- Reggelt!
- Ja, az van. A többieket hol hagytad?
- Még ébredeznek. Lily?
- Alszik. Amúgy hova mentél tegnap az éjszaka közepén?
- Titok – mondta titokzatos mosollyal. Ekkor megérkezett a többi tekergő is. Remus leült a másik felemre, Sirius és Peter pedig szembe velünk.
- Reggelt!- köszöntek.
- Ja, az van.
- Hogy érzi magát „Miss. Kihajítalak A Szobából”? – fordult felém Sirius.
- Jól. És ön Mr. Fetrengjünk Mások Ágyán?
- Én is. A szobatársaid meggyógyítottak.
- Nem kételkedtem benne, hogy mindent megtesznek érte.
- Jellemző rájuk – csatlakozott hozzánk Lily is és leült Remus és közém. Miután befejeztük a reggelit Lilyvel ketten indultunk Lumpsluck terme felé.
Hát, hogy mondjam? Ez az óra baromi unalmas. Auch! Valaki fejbetalált egy levéllel. Bosszúsan széthajtogattam és olvasni kezdtem.
Nagyon csini vagy ma. S. B.
Irtó jó, hogy annak tartasz, de szeretnék figyelni. K. A.
Ja, látszik, hogy nagyon érdekel. S. B.
Nem mindegy az neked?! K. A.
Nem. S. B.
Chh… K. A.
Randizol velem? S. B.
Nem. K. A.
Miért? S. B.
Mert csak! K. A.
Ez nem válasz! Miért? S. B.
Most soroljam? K. A.
Légy szíves. S. B.
Mert egy egoista, önimádó, elviselhetetlen, a magát a világ urának képzelő barom vagy. És ez csak a kezdet! K. A.
A jóképűt kihagytad! S. B.
Idióta! K. A.
Na, de kisasszony! L. prof.
Jesszus! Felnéztem a levélből és a prof hitetlenkedő képével találtam szemben magam.
- Miss. Anderson, Mr. Black! Csak azért nem küldöm magukat büntető munkára, mert ez volt az első alkalom. Többet ne forduljon elő!
- Igenis tanár úr! – mondtam tettetett szégyenkezéssel.
- Rendben. Pakoljanak össze, vége az órának. – gyorsan összeszedtem a cuccaimat és Lily után mentem…volna. De nem sikerült barátnőmet utolérni, mert Sirius elállta az utamat.
- Mit akarsz Black? – sziszegtem.
- Black? Hol a Sirius?
- Nyaral! Mit akarsz?
- Randizol velem?
- Nem! – próbáltam elmenni mellette, de nem engedte.
- Miért?
- Hagyj békén!
- Miért?
- Mert,mert…Programom van! – hát igen. Én az improvizálás nagy mestere. Sajnos Siriust ennyivel nem lehetett lerázni.
- Milyen programod?
- Semmi közöd hozzá! Egyébként randim lesz.
- Kivel?
- Na, jó! Hagy békén! – sikerült átfurakodnom mellette és odaszaladtam a folyosó végén várakozó Lilyhez.
- Mit csináltál ennyi ideig?
- Black feltartott. – kérdő tekintet válaszul.
- Randit kért. Nemet mondtam – feleltem bosszúsan. Már vártam, hogy Lily felvesse, hogy de miért akar Sirius velem randizni. Hát nem ez történt, hanem olyan, amire soha sem számítottam volna Lilytől.
- Várható volt.
- He?
- Múltkor hallottam, hogy Potterrel beszélgetnek. Arról volt szó, hogy Black téged még nem fektetett meg. Pedig szeretne. Erre Potter azt mondta, hogy csak akkor menjen a közeledbe, ha valami mást is akar. Gondolom nem akarta, hogy a legjobb barátja az unokahúgával kavarjon. – mondta halál nyugodtan. Közben elővett az órarendjét és elkezdte tanulmányozni. Én meg tök pipa voltam. Nem tehetek róla!
- Lefektetni?! – már láttam a képzeletbeli dagadó eret a halántékomon. Bólintott. Összeszorított fogaim között eresztettem ki a levegőt. Szóval lefektetni? Oké, Sirius. Kicsinállak! Próbáltam bevetni a jól bevált légző gyakorlatot és most is segített. Egy gonosz mosoly terült el az arcomon.
- Gyere Lily, menjünk órára – mondtam vigyorogva. Zöld szemem, pedig úgy csillogott, mint a smaragd.
- Jól vagy? Már nem vagy dühös?
- Igen, tökéletesen vagyok, és nem vagyok. De Sirius nem sokáig lesz olyan jól…
- Ajj, előre félek!
Ekkor sétált el előttünk Jason én pedig kedvesen rámosolyogtam…
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)