Összébb húztam magamon a vékony kis pulóvert, amit a ruhám fölé kaptam mielőtt kijöttem volna az erkélyre. Most már tényleg végérvényesen eldöntöttem, hogy a tél a legutálatosabb évszak. Legalábbis számomra. Hideg van, minden nedves és fagyos, alig lehet közlekedni. Szörnyű.
- Meg fogsz fázni idekinn.
- Nem lesz semmi bajom, Sirius. – válaszoltam az ajtóban támaszkodó fiúnak. Ő megforgatta a szemét, majd a vállamra terítette a zakóját és leült mellém a kerti padra. Jó ideig csak bámultuk a lassan szálingózó hópelyheket, amik befedték az egész tájat. Nem is tudom, hogy mit keresek én – 7 fokban az erkélyen Sirius Blackkel. És mit csinál ő itt? Hiszen most épp szokásához híven azon kéne ügyködnie, hogy minél jobban felidegesítse a drága anyját.
- Szeretem a telet. – szólalt meg körülbelül húszpercnyi hallgatás után.
- Én meg utálom.
- Csodás, hogy még ebben sem értünk egyet. – mondta gúnyosan. Na, igen. Tényleg soha semmiben nem értettünk egyet. Volt, amikor csak azért mondtunk mást, hogy különbözzön a véleményünk.
- Most komolyan? Nem tudom, hogy mit szeretsz te benne. Annyira hideg és… hmm, olyan, mint valami fagyos, megközelíthetetlen ember. Akinek nincsenek érzései… vagyis nagyon erősen elfolytja őket.
- Szerintem inkább csendes, nyugalmas és titokzatos.
- Talán. De akkor se kedvelem. – mondtam, majd oldalra fordítottam a fejem, hogy ránézhessek. Majdnem elnevettem magam a látványra. Érdeklődve pillantott rám, miközben fekete hajában már annyi hó összegyűlt, hogy akár egy szép, nagy hógolyót is lehetett volna belőle alkotni. Mosolyogva hajoltam közelebb és elkezdtem lesöpörni a havat a feje tetejéről. Hirtelen elkapta a derekamat és az ölébe húzott, majd győzelemittas pillantást küldött felém, aminek hatására már tényleg nem tudtam visszatartani a nevetést és kacarászni kezdtem. Hát, elég érdekes látványt nyújthattunk. Kiara Anderson, Sirius Black ölében ül a hóesésben és közben röhögő görcsöt kap. Na, ez nem is érdekes, inkább szánalmas. Megtörölgettem könnyes szemeimet, majd próbáltam kiszabadulni Sirius öleléséből.
- Na, engedj el. – mondtam még mindig mosolyogva, de mikor felnéztem rá leblokkoltam. Nem, nem, nem, nem, nem! Egyre közelebb hajolt hozzám, miközben azúrkék tekintetét, nem volt hajlandó elszakítani az enyémtől. A szívverésem körülbelül a háromszoros sebességére gyorsult. 3 centi… 2 centi… ajkai már súrolták az enyémet, mikor nagy zajjal kivágódott az erkélyajtó. Francba! Zavartan álltam fel, majd a „zavaró tényező” felé pillantottam. És megverem, esküszöm, megverem!
- Hoppá! Bocsi gyerekek, nem tudtam, hogy van itt valaki. – vihogta Sam. Vihogta? Jajj anyám, ez berúgott, de keményen.
- Köszi. – mondtam csendesen, majd visszaadtam Siriusnak a zakóját és odasétáltam Samhez. Kivettem a kezéből a pezsgőspoharat, majd megragadtam a kezét és húzni kezdtem az emeleti lépcső felé. Ha holnap kijózanodik, megrugdosom, az már biztos. Samantha Russel meg a csodálatos időzítései. MEGVEREM! Pedig már majdnem… fenébe már! Nagy nehezen sikerült feltámolyognunk Samy vendégszobájához, majd ott egy egyszerű mozdulattal levágtam az ágyára.
- Most nem bántalak, mert nem éreznéd, de halott vagy bogaram. – sziszegtem, majd átvánszorogtam a saját szobámba. Hát… igazából nem mondhatnám, hogy teljes mértékben a házam híve vagyok. Az én drága lakosztályom még egy vérbeli mardekárosnak is tetszene. A smaragdzöld falak, amikhez a fekete tiszafa bútorok tökéletesen passzoltak. A szintén smaragdzöld selyem ágynemű rengeteg fekete és zöld párnával. Na meg a sok kis mütyüröm. Imádtam itt lenni és ki nem állhattam, ha valaki bemerészel jönni az engedélyem nélkül. Ez volt az én saját kis birodalmam. Emlékszem Lily milyen arcot vágott, amikor először látta. „ Totál mardis „ ez volt az első véleménye róla. Aztán ő is megszerette. Volt egy kis ajtó a baloldali falon, ami Stella szobájába vezetett. Kiskorunkban folyamatosan átrohangáltunk egymáshoz, bár akkor még az én szobácskám sem volt ilyen „mardis”. Drága húgocskám szobája is tökéletesen passzolt a külvilág felé mutatott személyiségéhez. Pedig igazából nem is ilyen kis szende és szégyenlős. Na, persze sokkal visszahúzódóbb, mint én, de sok szerencsét engem túlszárnyalni. Lerúgtam a magas sarkút és megdörzsöltem fájós bokámat. Szörnyű.
Fáradtan nyitogattam a szemeimet a napfény hatására. Először fogalmam sem volt, hogy hol is vagyok valójában. Aztán beugrott így eltámolyogtam a szobámhoz hasonló színben tündöklő fürdőbe. Beálltam a tükör elé és bosszúsan vettem észre, hogy már megint elfelejtettem lemosni a sminket. Most már olyan mindegy. Hatalmasat ásítottam, majd kopogás nélkül nyitottam be Stella szobájába, hogy rávessem magam az ágyára. Khm… megfájdult a szemem attól a világosságtól, ami itt uralkodott az én szobám után. Stelláéban a krémszín uralkodott és minden úgy nézett ki, mintha valami mennyországba léptem volna. Arcomat belefúrtam az egyik vajszínű párnába és úgy kezdtem el rázni a húgom vállát.
- Stellaaaaa kellj fel! – dünnyögtem a pihe-puha párnacsodába. Csak egy elhaló nyögés volt a válasz. Úgy látszik drasztikusabb módszerekhez kell folyamodnom. Nagy nehezen felültem és lerántottam róla a takarót mire kinyitotta kómás barna szemeit.
- Mivan már? – Na, ezt a többiek szerint Stella nem mondta volt. – Ajj Kia, hagyjál tegnap későn feküdtem le. Szállj le rólam te szadista állat. – Ezt meg pláne nem. És azt meg, hogy egyszerűen lelökött az ágyáról? Hát… ha ezt mondanám, hülyének néznének. Megfogtam az egyik polcon álló vázát, kivettem belőle a virágokat és egy egyszerű mozdulattal a húgom fejére öntöttem a vizet, majd visszatettem a helyére a vázát és átslisszoltam a saját szobámba.
- Kiaaaa! Ne szórakozz már velem! Mit csináltam tegnap? – nyafogott Sam, mikor átjött hozzám.
- Áááá semmit.
- Kiara Anderson!
- Rosszkor voltál rossz helyen Samy cicus. – húztam gonosz mosolyra ajkaimat. Had szenvedjen. Kiderült ugyanis, hogy az égvilágon semmire sem emlékszik a tegnap estéből. Úgy kell neki.
Már megint a vonaton ültünk visszafelé a suliba. Remus és Lily épp prefi gyűlésen voltak, Sam épp püfölte Petert, mert leöntötte tök lével, James szakadt a röhögéstől a látványra, Sirius engem bámult, én meg kitartóan fixíroztam a pottyásztartót. Csak azért csinálja, mert tudja, hogy ez nekem nagyon kínos. Ő bezzeg egy cseppet sem zavartatja magát. Miért is tenné?! Argh! Felpattantam és egy „mindjárt jövök „mondattal kiléptem a kupéból. Mit akar ez a másodéves? Ja, oké. Elmagyaráztam neki, hogy hol találja meg a mozdonyvezető fülkét, majd megfordultam és elindultam… volna. Ha nem ütközök bele valakibe teljes lendülettel. És ha az a valaki nem kapja el a csuklómat, nagy valószínűséggel a földön kötöttem volna ki. Felnéztem a „megmentőmre”, majd az arcom felvette a főtt rák színét.
- Jól vagy Kia? – kérdezte azzal a szokásos mosoly kíséretében, amitől én lassan, de biztosan folydogálni kezdtem.
- Nem… vagyis de, de igen. Köszi Darren. – nyögtem ki nagy nehezen. Majd a csuklómra pillantottam, amit még mindig fogott. Az érintésére bizseregni kezdett az ahol hozzámért, az ábrázatom pedig még vörösebbre változott, ha ez lehetséges egyáltalán.
- Oh, elnézést. – mondta mosolyogva, majd elengedett. Ne, ne, ne, ne! Ajj! Pedig olyan jó volt! Komolyan tisztára úgy viselkedem, mint egy 13 éves kis liba, aki még nincs túl az első csókján. Wááá ez szörnyű!
- Nos, akkor, szeretnéd, ha visszakísérnélek a kupédba? Nehogy valami baleset történjen veled. – húzta féloldalas mosolyra ajkait. Oké, ablakot kell nyitni, mert halálosan meleg van! Levegőt! Bólintottam, mire maga elé engedett. Jajj, anyukám.
Egy mp3-mmal a fülemben feküdtem a Griffendél klubhelységben az egyik kanapén és az egyik kedvenc számomat dúdoltam. Egyre jobban belelendültem ezért körülnéztem, hogy van- e valaki itt. Már hogy lenne hajnali 2-kor. Felálltam és elkezdtem táncikálni kezdtem a teremben. Csukott szemmel pörögtem a klubhelység közepén egészen addig, amíg elfojtott nevetést nem hallottam átszűrődni a zenén. Kirántottam a fülemből a fülhallgatót és rémülten kaptam a fejemet a portrélyuk iránya. Merlin zöld kockás gatyájára! Ez annyira… gáz!
- Mióta állsz itt? – kérdeztem három oktávval magasabb hangon.
- Elég régóta ahhoz, hogy megállapítsam aranyos vagy, amikor belemerülsz a zenébe. – még a szokásosnál is vörösebb lettem. Jesszusom! Szent ég, ez szörnyű! Ilyen csak velem történhet! Mindig, mindig, mindig én szívok! Céklavörös fejjel hápogtam, de nem jött ki egy nyamvadt hang sem a torkomon. – Nyugalom, nem árulom el senkinek, hogy kedvenc éjszakai elfoglaltságod az üres klubhelységbeli táncolás. – nevetett fel huncutul, majd helyet foglalt az egyik fotelben. Lerogytam a szemben lévő kanapéra, majd a tenyerembe temettem az arcomat. Miért pont Darren mászkál hajnalban? Még az is jobb lett volna, ha Sirius jön, mert ő eleve tudja, hogy nem vagyok teljesen normális. De miért pont Darren?! Atyavilág…
2010. június 22., kedd
2010. június 16., szerda
7.fejezet
- Samantha Russel! Te, te, te….! Ne merészeld, ne! – visította Lily, mikor Sam a vonaton elkezdte hangosan felolvasni a TOP 10-es listáját. Nos, ez úgy magában nem lett volna túl nagy gond, viszont velünk voltak a Tekergők is. Szegény James! Samy csak a 3. helyezettig jutott el, de az a szomorú kiskutya tekintet, amit produkált…. hát az szívfacsaró volt. Én csak ültem és közben azon gondolkodtam, hogy miképp is bújhatnék ki a bálon a magas sarkú cipő viselése alól, ha már farmert nem vehetek fel. Gyűlölöm a magas sarkúkat. Annyira kellemetlen benne lenni és folyamatosan olyan érzésem van, hogy mindjárt orra esek. A hegyeket lassan felváltották a dombok. Közeledünk, jajj ne már! Hallottam, ahogy nyílik a kupéajtó, de nem fordítottam arra a fejem, hanem továbbra is a tájat bámultam. Egészen addig, amíg meg nem fel nem ismertem a belépő hangját. Akkor viszont odakaptam a pillantásom és kezdtem lefolydogálni az ülőhelyemről.
- Hello Darren… - nyögte ki nagy nehezen, mire rám pillantott és elmosolyodott. Jaj, istenem… Levegőt Kiara, vegyél levegőt. Oké… ez sikerült. Hallottam, ahogy magyaráz valamit Samnek, hogy minden nála van – e, mert neki semmi kedve utána rohangálni, ha nem hoz el hozzám valamit. Khm… én annyira azért nem bánnám, ha Darren megjelenne nálunk… Arra eszméltem, hogy Lily ingerülten csettintget az orrom előtt.
- Azt mondtam, hogy elmentem a prefi gyűlésre, majd jövök, és ne készülj, ki könyörgöm. – mondta, majd Remusszal az oldalán kimentek a kupéból. A mellettem megüresedő helyet azonban, nyomban ismét elfoglalta valaki, aki a lábamra hajtotta a fejét. Összeszűkített szemekkel néztem le rá.
- Mit akarsz?
- Én? Semmit. Csak ledőltem. Talán zavar?
- Meglehetősen, szóval húzzál vissza a helyedre.
- Ugyan Kia cica…- Na, igen, eddig nem voltam ingerült, de utálom a „cica” jelzőt. Imádom a macskákat, de kikérem, magamnak én nem vagyok se szőrös, se kicsi és nem szoktam nyávogni sem. Aljas rágalom… Egy egyszerű mozdulattal lelöktem Blacket a földre, ahol a feje egy nagyot koppant. Nem szólt semmit csak roppant sértődötten visszaült a helyére és közben egy „Ez még visszakapod” pillantással jutalmazott.
- Kiara! Stella! Jaj, drágáim úgy hiányoztatok!
- Anya megfulladok! – kapkodott levegőért a húgom, miközben próbálta leválasztani magáról az anyánkat. Háh, én gyorsabb voltam.
- Oké anya, szerintem engedd el, ha nem akarod kinyírni és akkor nem tudod belegyömöszölni szegényt valami förmedvény, habos-babos izébe. – fintorogtam. Anyám szeme a ruhák említésére felcsillant, majd szélesen elmosolyodott. Tökéletesen úgy nézett ki mint Stella, csak idősebb kiadásban. Apám meg fekete. Néha komolyan azon gondolkodom, hogy nekem a mugli postás az apám. Na, jó, hülyülök, a nagyanyámra ütöttem. Aki, hogy ha azt mondom, utál, akkor enyhén fogalmaztam.
- A ruháitok már a szobáitokban vannak. Lily, Sam a tiétek is. Remélem tetszeni fog. – csicseregte, majd belibegett a napaliba.
- Oké, menjünk, mielőtt megint halálra ölelgetne minket. – mondtam, majd két barátnőmmel az oldalamon felrohantam a lépcsőn. Már mindketten annyiszor voltak nálunk (főleg Lil), hogy tudták a járást a hatalmas kúriában nélkülem is.
- Rendben, akkor kezdhetünk készülődni. – jelentettem ki, majd mindenki bevonult a szobájába.
A folyosón találkoztunk, miután mindenkinek sikerült elkészülnie kisebb-nagyobb segítséggel. Sam a szokásos szelíd és kissé sportos stílusának megfelelően egy az olajzöld és a krém közötti színárnyalatú ruhában támasztotta a falat, mikor én is megérkeztem. Lily alakjára egy halványzöld ruha simult, ami csodásan kihangsúlyozta élénken csillogó szemeit. Jujj, szegény James. A húgom, Stella pedig szerényen álldogált egy lazac színű ruhakölteményben és aggódva tördelte a kezét.
- Nyugi szivi. Ha Regulus ebben nem vesz észre, akkor elküldöm kivizsgáltatni a szemét. – vigyorogtam rá bíztatóan. A magam részéről egy csodás vörös tüneményt viseltem, melyet fejér díszítések dobtak fel. Gyönyörű egy ruha volt.
Már vagy húsz perce kellett báj vigyorognom a vendégekkel. Az este végére komolyan be fognak görcsölni az arcizmaim.
- Kiara drágám! – hallottam meg anyám csilingelő hangját. Mosolyogva oda léptem hozzá. az apámmal és Stellával álltak és épp Blackkékkel beszélgettek. A húgom lesütött szemmel álldogált és lopva pillantott csak fel, azt is Regulusra. Istenem, hogy lehet nekem ennyire beszari testvérem? Ha én akarok valakit, akkor mosolygok párat, szépen pislogok és el van intézve. Nem vagyok félénk, mint ez a szerencsétlen szőkeség (Darren az egy külön világ, de vele is tudok normálisan beszélgetni. Igaz, hogy néha remegnek a térdeim, de az mellékes.). Én félek Mrs. Blacktől, de komolyan. Már a neve is ijesztő: Walburga. Brrr! Mr. Black, hát ő tiszta olyan volt, mint Sirius csak idősebb és testesebb kiadásban. Úgy látom most sem volt hajlandó engedelmeskedni az anyjának és lezselézni a haját. Reggel ellentétben ő minden alkalmat megragadott, hogy keresztbe tegyen a mogorva Mrs. Blacknek. Kacéran elvigyorodott, majd meghajolt és egy csókot lehelt a kézfejemre.
- Miss. Anderson, enyém lesz egy tánc erejéig?
- Természetesen Mr. Black. – mosolyogtam vissza és hagytam, hogy bevezessen a táncparkettre. Még hallottam, ahogy anyám azt mondja: „Ez a Sirius annyira udvarias!”, majd elkezdtünk táncolni a zene ritmusára.
- Stella meglehetősen zavarban van.
- Nem mondod komolyan? Rá se mer nézni Regulusra. – horkantam fel cseppet sem nőiesen.
- Egyáltalán nem is hasonlítatok. Ő annyira kis félénk. Te meg… te túl sokat beszélsz és képes vagy másodpercek alatt kikészíteni az emberek idegeit.
- Ezzel ugye nem azt akarod mondani, hogy irritáló vagyok?
- Nem, csak nehéz eset.
- Akárcsak te. – válaszoltam, majd a tömeget kezdtem pásztázni. Meg sem tudom számolni, hogy hányszor táncoltam már Blackkel. Mikor véget ért a szám odamentünk Jameshez és Lilyhez, ahol Lil rákvörös fejjel magyarázott valami a fiúnak. Mikor megpillantott a vöröske megkönnyebbülten sóhajtott fel. Aztán azt mondta elmegy és iszik valamit (megjegyzem tele volt a pezsgős pohara) James csalódottan nézett utána.
- A szüleim miért nem akarják őt rám sózni? – kérdezte reményvesztetten.
- Nyugalom Ágas, ha aranyvérű lenne már rég megtették volna. – vigasztalta Sirius. Mrs. Potterről tudni kell, hogy megszállottan keresi az aranyvérű csajszikat Jamesnek. Szerintem, ha nem lennénk rokonok, már minket is összepárosított volna. Hol van Sam?
Oké, ez rosszabb, mint Darrennél. Ki a jó isten ez?!
- Kiara, ő itt Nathaniel Hemsworth, apád egyik üzlettársának fia. – Aha, oké. A nevét már tudom.
- Örvendek a találkozásnak Miss. Anderson. – mosolygott rám, majd kezet csókolt. Wow! Hát én esküszöm, hogy kifolyok a ruhámból. A jövevénynek acélszürke szemei voltak, melyek huncutul csillogtak és elegánsan kócos, szőke haja, ami kissé az arcába lógott. Úgy két évvel lehetett idősebb nálam. Hol volt ez eddig?! Nyugalom Kiara, semmi hülyeséget nem csinálsz. Csak kedvesen mosolyogsz (höhh, ilyen pasi közelében nem nehéz folyamatosan vigyorogni).
- Az meg ki volt? – jött az együtemű kérdés, mikor leültem az egyik kanapéra a barátaimhoz. Na, persze különböző hangsúlyokkal. Lil és Sam a „Ki a fene ez, most azonnal mond meg, hogy hol találtad, mert én is akarok egyet!”. Jamese egyszerű kíváncsiságot, Siriusé pedig némi féltékenységet és ellenszenvet tartalmazott.
- Ő… Nathaniel Hemsworth. – ennyit voltam hajlandó kinyögni.
Lily ruhája:
Stella ruhája:
Sam ruhája:
Kia ruhája:
- Hello Darren… - nyögte ki nagy nehezen, mire rám pillantott és elmosolyodott. Jaj, istenem… Levegőt Kiara, vegyél levegőt. Oké… ez sikerült. Hallottam, ahogy magyaráz valamit Samnek, hogy minden nála van – e, mert neki semmi kedve utána rohangálni, ha nem hoz el hozzám valamit. Khm… én annyira azért nem bánnám, ha Darren megjelenne nálunk… Arra eszméltem, hogy Lily ingerülten csettintget az orrom előtt.
- Azt mondtam, hogy elmentem a prefi gyűlésre, majd jövök, és ne készülj, ki könyörgöm. – mondta, majd Remusszal az oldalán kimentek a kupéból. A mellettem megüresedő helyet azonban, nyomban ismét elfoglalta valaki, aki a lábamra hajtotta a fejét. Összeszűkített szemekkel néztem le rá.
- Mit akarsz?
- Én? Semmit. Csak ledőltem. Talán zavar?
- Meglehetősen, szóval húzzál vissza a helyedre.
- Ugyan Kia cica…- Na, igen, eddig nem voltam ingerült, de utálom a „cica” jelzőt. Imádom a macskákat, de kikérem, magamnak én nem vagyok se szőrös, se kicsi és nem szoktam nyávogni sem. Aljas rágalom… Egy egyszerű mozdulattal lelöktem Blacket a földre, ahol a feje egy nagyot koppant. Nem szólt semmit csak roppant sértődötten visszaült a helyére és közben egy „Ez még visszakapod” pillantással jutalmazott.
- Kiara! Stella! Jaj, drágáim úgy hiányoztatok!
- Anya megfulladok! – kapkodott levegőért a húgom, miközben próbálta leválasztani magáról az anyánkat. Háh, én gyorsabb voltam.
- Oké anya, szerintem engedd el, ha nem akarod kinyírni és akkor nem tudod belegyömöszölni szegényt valami förmedvény, habos-babos izébe. – fintorogtam. Anyám szeme a ruhák említésére felcsillant, majd szélesen elmosolyodott. Tökéletesen úgy nézett ki mint Stella, csak idősebb kiadásban. Apám meg fekete. Néha komolyan azon gondolkodom, hogy nekem a mugli postás az apám. Na, jó, hülyülök, a nagyanyámra ütöttem. Aki, hogy ha azt mondom, utál, akkor enyhén fogalmaztam.
- A ruháitok már a szobáitokban vannak. Lily, Sam a tiétek is. Remélem tetszeni fog. – csicseregte, majd belibegett a napaliba.
- Oké, menjünk, mielőtt megint halálra ölelgetne minket. – mondtam, majd két barátnőmmel az oldalamon felrohantam a lépcsőn. Már mindketten annyiszor voltak nálunk (főleg Lil), hogy tudták a járást a hatalmas kúriában nélkülem is.
- Rendben, akkor kezdhetünk készülődni. – jelentettem ki, majd mindenki bevonult a szobájába.
A folyosón találkoztunk, miután mindenkinek sikerült elkészülnie kisebb-nagyobb segítséggel. Sam a szokásos szelíd és kissé sportos stílusának megfelelően egy az olajzöld és a krém közötti színárnyalatú ruhában támasztotta a falat, mikor én is megérkeztem. Lily alakjára egy halványzöld ruha simult, ami csodásan kihangsúlyozta élénken csillogó szemeit. Jujj, szegény James. A húgom, Stella pedig szerényen álldogált egy lazac színű ruhakölteményben és aggódva tördelte a kezét.
- Nyugi szivi. Ha Regulus ebben nem vesz észre, akkor elküldöm kivizsgáltatni a szemét. – vigyorogtam rá bíztatóan. A magam részéről egy csodás vörös tüneményt viseltem, melyet fejér díszítések dobtak fel. Gyönyörű egy ruha volt.
Már vagy húsz perce kellett báj vigyorognom a vendégekkel. Az este végére komolyan be fognak görcsölni az arcizmaim.
- Kiara drágám! – hallottam meg anyám csilingelő hangját. Mosolyogva oda léptem hozzá. az apámmal és Stellával álltak és épp Blackkékkel beszélgettek. A húgom lesütött szemmel álldogált és lopva pillantott csak fel, azt is Regulusra. Istenem, hogy lehet nekem ennyire beszari testvérem? Ha én akarok valakit, akkor mosolygok párat, szépen pislogok és el van intézve. Nem vagyok félénk, mint ez a szerencsétlen szőkeség (Darren az egy külön világ, de vele is tudok normálisan beszélgetni. Igaz, hogy néha remegnek a térdeim, de az mellékes.). Én félek Mrs. Blacktől, de komolyan. Már a neve is ijesztő: Walburga. Brrr! Mr. Black, hát ő tiszta olyan volt, mint Sirius csak idősebb és testesebb kiadásban. Úgy látom most sem volt hajlandó engedelmeskedni az anyjának és lezselézni a haját. Reggel ellentétben ő minden alkalmat megragadott, hogy keresztbe tegyen a mogorva Mrs. Blacknek. Kacéran elvigyorodott, majd meghajolt és egy csókot lehelt a kézfejemre.
- Miss. Anderson, enyém lesz egy tánc erejéig?
- Természetesen Mr. Black. – mosolyogtam vissza és hagytam, hogy bevezessen a táncparkettre. Még hallottam, ahogy anyám azt mondja: „Ez a Sirius annyira udvarias!”, majd elkezdtünk táncolni a zene ritmusára.
- Stella meglehetősen zavarban van.
- Nem mondod komolyan? Rá se mer nézni Regulusra. – horkantam fel cseppet sem nőiesen.
- Egyáltalán nem is hasonlítatok. Ő annyira kis félénk. Te meg… te túl sokat beszélsz és képes vagy másodpercek alatt kikészíteni az emberek idegeit.
- Ezzel ugye nem azt akarod mondani, hogy irritáló vagyok?
- Nem, csak nehéz eset.
- Akárcsak te. – válaszoltam, majd a tömeget kezdtem pásztázni. Meg sem tudom számolni, hogy hányszor táncoltam már Blackkel. Mikor véget ért a szám odamentünk Jameshez és Lilyhez, ahol Lil rákvörös fejjel magyarázott valami a fiúnak. Mikor megpillantott a vöröske megkönnyebbülten sóhajtott fel. Aztán azt mondta elmegy és iszik valamit (megjegyzem tele volt a pezsgős pohara) James csalódottan nézett utána.
- A szüleim miért nem akarják őt rám sózni? – kérdezte reményvesztetten.
- Nyugalom Ágas, ha aranyvérű lenne már rég megtették volna. – vigasztalta Sirius. Mrs. Potterről tudni kell, hogy megszállottan keresi az aranyvérű csajszikat Jamesnek. Szerintem, ha nem lennénk rokonok, már minket is összepárosított volna. Hol van Sam?
Oké, ez rosszabb, mint Darrennél. Ki a jó isten ez?!
- Kiara, ő itt Nathaniel Hemsworth, apád egyik üzlettársának fia. – Aha, oké. A nevét már tudom.
- Örvendek a találkozásnak Miss. Anderson. – mosolygott rám, majd kezet csókolt. Wow! Hát én esküszöm, hogy kifolyok a ruhámból. A jövevénynek acélszürke szemei voltak, melyek huncutul csillogtak és elegánsan kócos, szőke haja, ami kissé az arcába lógott. Úgy két évvel lehetett idősebb nálam. Hol volt ez eddig?! Nyugalom Kiara, semmi hülyeséget nem csinálsz. Csak kedvesen mosolyogsz (höhh, ilyen pasi közelében nem nehéz folyamatosan vigyorogni).
- Az meg ki volt? – jött az együtemű kérdés, mikor leültem az egyik kanapéra a barátaimhoz. Na, persze különböző hangsúlyokkal. Lil és Sam a „Ki a fene ez, most azonnal mond meg, hogy hol találtad, mert én is akarok egyet!”. Jamese egyszerű kíváncsiságot, Siriusé pedig némi féltékenységet és ellenszenvet tartalmazott.
- Ő… Nathaniel Hemsworth. – ennyit voltam hajlandó kinyögni.
Lily ruhája:
Stella ruhája:
Sam ruhája:
Kia ruhája:
2010. június 14., hétfő
6. fejezet
A hálóteremben feküdtem és a plafont bámultam. A könnyek egyre csak csorogtak végig az arcomon, eláztatva a hajamat és a párnát. Szinte letargiás állapotba estem. Nem éreztem semmit csak, hogy a nedves párna hűti a tarkómat. Annyira… szánalmasnak néztem ki. De hát igazam volt… vagy talán nem? Nem tudom. De nem tettem volna ezt, ha lett volna jobb megoldás… vagy mégis? Ezt sem tudom. Miért van ezt? Miért nem vagyok biztos semmiben? Egyszerűen szánalmas vagy Kiara Anderson. Azonnal szedd össze magad! Ezzel a siránkozással nem mész semmire. Voltak már máskor is problémáid, de mindig sikerült megoldani őket. És ezt most sem lesz másképp. Lassan felültem az ágyon, majd betámolyogtam a fürdőbe. Képtelen voltam a tükörbe nézni. Nem akartam látni magamat. Megmostam az arcomat, majd kifésültem a hajamat és kiléptem a hálóteremből. Nem lesz semmi baj Kia. Mindig is büszke voltál. Mégis kit érdekel, hogy kinek mi a véleménye? Nem voltak ott, nem tudják, hogy mi történt pontosan. Azt sem tudják, hogy miért küldtem gyengélkedőre a Griffendél kviddics csapatának sztárjátékosát. Oldalra nem nézve vágtam át a klubhelységen. Hallottam, ahogy összesúgnak a hátam mögött, de ez most valahogy nem tudott érdekelni. Egyenesen a gyengélkedő felé vettem az irányt. Mikor az ajtó elé értem összeszorult a gyomrom, majd bátortalanul lenyomtam a kilincset és bekukkantottam a terembe. Senki nem volt bent az ágyán ülő és ablakon kibámuló Blacken kívül. Nagyot nyeltem, majd óvatosan beléptem az ajtón és halkan becsuktam magam után. Sirius a hangra felém kapta a tekintetét és érdeklődve pillantott rám.
- Hmm… hol hagytad az ütőt? Vagy most valami mást hoztál? – szólalt meg gúnyosan, mire a földet kezdtem fixírozni.
- Én… - kezdtem, de nem tudtam hogyan kéne folytatnom. Azaz tudtam, de mégsem. Még mindig lehajtott fejjel közelebb sétáltam az ágyhoz. – Én… sajnálom. Elvesztettem a fejem és nem gondolkoztam. Nem tudom mi ütött belém. Ezt nem akartam. – motyogtam, majd könnyes szemmel néztem fel a döbbent Siriusra.
- Nem tudom. Kellett volna? Ohh, helloka hugicám. Mi a helyzet? – fordultam Stellához, mikor reggel meglehetősen rosszkedvűen odalépett az asztalunkhoz.
- Anya, bagoly, karácsony, bál. Rakd össze, nekem nincs erőm. – nyögte ki, majd hátat fordított és ledobta magát a többi hollóhátas közé. Én pedig megkövülten bámultam utána még Lily roppant értelmes mondata kizökkentett.
- Heh? – nyögte ki a vörös. Érdeklődve pillantott rám, én meg egy egyszerű mozdulattal lefejeltem az asztalt. Ezt nem tehetik meg velem. Az anyám egy szadista állat.
- Én megmondtam neki… megmondtam, hogy ne csinálja… - nyögtem miközben minden egyes szónál belevágtam a fejem az asztalba. – Nem hiszem el, hogy megint végig kell csinálnom… nem normális… nem akarom… Jajj istenem… - motyogtam, mire Lily megelégelte és egy egyszerű mozdulattal a fejemre borította a vizes kancsót. Felháborodva kapkodtam levegő után és dühösen néztem a vöröskére.
- Befejezted? Kösz. És most mond el, hogy mi a franc borított ki?
- Anyám megint hülye karácsonyi bált rendez és kötelességem ott lenni. – morogtam, majd próbáltam megakadályozni, hogy a szempillaspirál végigfollyon az arcomon. Lily Evans megöllek.
- Aha. Ennyi?
- Ennyi?! Tudod te, hogy mit jelent az hogy az ÉN anyám BÁLT rendez? – hápogtam, miközben egy kanálban néztem a tükörképemet. Hát… leginkább egy mosómedvére hasonlítottam. Ekkor éreztem, hogy valaki leül mellém. Oldalra néztem, majd kishíjján felsikítottam a döbbenettől.
- Sam!
- Ömm… ja, legutóbb még így hívtak. – jött a szokásos nemtörődöm válasz a félhosszú, barna, göndör hajú és karamell szemű lánytól, aki máris egy pirítóst tömött magába. – Tudsz róla, hogy úgy nézel ki, mint egy mosómedve? – Ehm… igen. Samantha Russel, hogy is fejezzem ki magam? Meglehetősen irritáló egy nőszemély, de imádom. Egy éve jött a suliba a Durmstrangból. Nem érdekli semmi. Legalább is úgy tesz. Idén késett egy kicsit, mert Afrikai nyaraláson voltak a szüleivel és a bátyjával. Hát, hogy is mondjam… a bátyja Darren őt úgy írnám le, hogy uhh… (legyezgeti magát). Khm..igen. Szóval igen. Ekkor újabb személyek bővítették kis társaságunkat. Név szerint: Potter, Black, Lupin és Pedigrew azaz a Tekergők. Ahogy Sirius megpillantotta Samet csábos mosolyra húzta a száját, majd lehuppant szemben vele.
- Héé Samy, mi a helyzet? Ugye hiányoztam?
- Nincs semmi Samy és kb. annyira hiányoztál, mint egy kiadás hasmenés. – mosolygott vissza, majd folytatta az evést. Samről tudni kell, hogy rengeteget eszik. Nem is, inkább zabál, de egy gramm se látszik meg rajta. Kis mázlista én meg néha itt szenvedek.
- Black, mondtam már, hogy szállj le a húgomról. – sétált el mellettünk az „uhh”. – Helló Kia. – villantott rám egy sexy mosolyt, majd tovább sétált én meg épp folydogáltam lefele a padról.
- Hé, nekem ezt miért nem csinálod? – kérdezte felháborodva.
- Mégis mit?
- Hát, hogy mámoros tekintettel turkálsz a kajádban, miután rád kacsintok. Egyébként úgy nézel ki, mint egy mosómedve.
- Darren nem kacsintott. – mondtam, majd folytattam az az előtte elfoglaltságomat, hogy Samantha megérkezett. Tehát megpróbáltam eltüntetni a szemfestéket egy szalvétával.
- Hagy, majd segítek. – szólalt meg Remus és egy pálcaintéssel rendbe hozta a sminkemet, mire hálásan pillantottam rá.
- Te James, szóltak már, hogy jönnöd kell a karácsonyi bulira? – fordultam unokatesóm felé, aki kómásan tömte a fejét.
- Ja. – nyögte ki nagy nehezen és visszafordult a zabpelyhe felé. Oké, mindenki le van fáradva rajtam kívül. Én teljesen fitt vagyok, és most megyek bájitaltanra lenyűgözni Lumpit a tehetségemmel.
Lily Evans TOP 10 – es listája:
Megjegyzések: Lily Sam Kia
1. Tom Cruise: Hogy ki? Nem tom’. Jajj, ti műveletlenek, ő egy mugli színész. Honnan kellett volna tudnom, he?
2. Mark Lensey: Fúúj gyerekek ne szórakozzatok! Hagyd Sam, Lily most teljesen el van varázsolva tőle. Ez nem igaz, egyszerűen csak helyesnek tartom. Az nem ugyanaz?
3. Tim Right: No comment Lilykém. Hát nem is tudom… Kiara befejeznéd a hülye kommentálást és, hogy beleirkálsz a listámba? Kikérem magamnak, én csak önálló véleményt alkotok.
4. Darren Russel: Egy szó: „uhh”. Khm… nem alkotok véleményt a saját bátyámról. Ne is. Pedig annyira édeees. Lily miért csak a negyedik?!
5. Greg Tompson:… blöe. Fejezd abba Kiara, majd írsz saját listát, ha nem tetszik. Írok is.
6. Sirius Black Hülye paraszt, de… sexy. Egyetértek. Te Lily azt hittem nem jön be.
7. James Potter: Hehe… szóval Potter is benne van, mi? Én tudtam! Pofa be! Ugyan Lil.
8. Chace Crawford. Az meg ki az isten már megint? Szerintem az is valami színész vagy mi. Pontosan. Aha, oké.
9. Lucius Malfoy: Komolyan képes voltál Malfoyt CSAK a 9. helyre tenni?! Kia drága, én még ide se tettem volna. Mert ízlésficamod van.
10. Peter O’ Conell: Na neee! Nyugi van. Hát… Kiara Anderson, miért mindig a tiéd az utolsó szó? Mert csak.
- Hmm… hol hagytad az ütőt? Vagy most valami mást hoztál? – szólalt meg gúnyosan, mire a földet kezdtem fixírozni.
- Én… - kezdtem, de nem tudtam hogyan kéne folytatnom. Azaz tudtam, de mégsem. Még mindig lehajtott fejjel közelebb sétáltam az ágyhoz. – Én… sajnálom. Elvesztettem a fejem és nem gondolkoztam. Nem tudom mi ütött belém. Ezt nem akartam. – motyogtam, majd könnyes szemmel néztem fel a döbbent Siriusra.
- Nem tudom. Kellett volna? Ohh, helloka hugicám. Mi a helyzet? – fordultam Stellához, mikor reggel meglehetősen rosszkedvűen odalépett az asztalunkhoz.
- Anya, bagoly, karácsony, bál. Rakd össze, nekem nincs erőm. – nyögte ki, majd hátat fordított és ledobta magát a többi hollóhátas közé. Én pedig megkövülten bámultam utána még Lily roppant értelmes mondata kizökkentett.
- Heh? – nyögte ki a vörös. Érdeklődve pillantott rám, én meg egy egyszerű mozdulattal lefejeltem az asztalt. Ezt nem tehetik meg velem. Az anyám egy szadista állat.
- Én megmondtam neki… megmondtam, hogy ne csinálja… - nyögtem miközben minden egyes szónál belevágtam a fejem az asztalba. – Nem hiszem el, hogy megint végig kell csinálnom… nem normális… nem akarom… Jajj istenem… - motyogtam, mire Lily megelégelte és egy egyszerű mozdulattal a fejemre borította a vizes kancsót. Felháborodva kapkodtam levegő után és dühösen néztem a vöröskére.
- Befejezted? Kösz. És most mond el, hogy mi a franc borított ki?
- Anyám megint hülye karácsonyi bált rendez és kötelességem ott lenni. – morogtam, majd próbáltam megakadályozni, hogy a szempillaspirál végigfollyon az arcomon. Lily Evans megöllek.
- Aha. Ennyi?
- Ennyi?! Tudod te, hogy mit jelent az hogy az ÉN anyám BÁLT rendez? – hápogtam, miközben egy kanálban néztem a tükörképemet. Hát… leginkább egy mosómedvére hasonlítottam. Ekkor éreztem, hogy valaki leül mellém. Oldalra néztem, majd kishíjján felsikítottam a döbbenettől.
- Sam!
- Ömm… ja, legutóbb még így hívtak. – jött a szokásos nemtörődöm válasz a félhosszú, barna, göndör hajú és karamell szemű lánytól, aki máris egy pirítóst tömött magába. – Tudsz róla, hogy úgy nézel ki, mint egy mosómedve? – Ehm… igen. Samantha Russel, hogy is fejezzem ki magam? Meglehetősen irritáló egy nőszemély, de imádom. Egy éve jött a suliba a Durmstrangból. Nem érdekli semmi. Legalább is úgy tesz. Idén késett egy kicsit, mert Afrikai nyaraláson voltak a szüleivel és a bátyjával. Hát, hogy is mondjam… a bátyja Darren őt úgy írnám le, hogy uhh… (legyezgeti magát). Khm..igen. Szóval igen. Ekkor újabb személyek bővítették kis társaságunkat. Név szerint: Potter, Black, Lupin és Pedigrew azaz a Tekergők. Ahogy Sirius megpillantotta Samet csábos mosolyra húzta a száját, majd lehuppant szemben vele.
- Héé Samy, mi a helyzet? Ugye hiányoztam?
- Nincs semmi Samy és kb. annyira hiányoztál, mint egy kiadás hasmenés. – mosolygott vissza, majd folytatta az evést. Samről tudni kell, hogy rengeteget eszik. Nem is, inkább zabál, de egy gramm se látszik meg rajta. Kis mázlista én meg néha itt szenvedek.
- Black, mondtam már, hogy szállj le a húgomról. – sétált el mellettünk az „uhh”. – Helló Kia. – villantott rám egy sexy mosolyt, majd tovább sétált én meg épp folydogáltam lefele a padról.
- Hé, nekem ezt miért nem csinálod? – kérdezte felháborodva.
- Mégis mit?
- Hát, hogy mámoros tekintettel turkálsz a kajádban, miután rád kacsintok. Egyébként úgy nézel ki, mint egy mosómedve.
- Darren nem kacsintott. – mondtam, majd folytattam az az előtte elfoglaltságomat, hogy Samantha megérkezett. Tehát megpróbáltam eltüntetni a szemfestéket egy szalvétával.
- Hagy, majd segítek. – szólalt meg Remus és egy pálcaintéssel rendbe hozta a sminkemet, mire hálásan pillantottam rá.
- Te James, szóltak már, hogy jönnöd kell a karácsonyi bulira? – fordultam unokatesóm felé, aki kómásan tömte a fejét.
- Ja. – nyögte ki nagy nehezen és visszafordult a zabpelyhe felé. Oké, mindenki le van fáradva rajtam kívül. Én teljesen fitt vagyok, és most megyek bájitaltanra lenyűgözni Lumpit a tehetségemmel.
Lily Evans TOP 10 – es listája:
Megjegyzések: Lily Sam Kia
1. Tom Cruise: Hogy ki? Nem tom’. Jajj, ti műveletlenek, ő egy mugli színész. Honnan kellett volna tudnom, he?
2. Mark Lensey: Fúúj gyerekek ne szórakozzatok! Hagyd Sam, Lily most teljesen el van varázsolva tőle. Ez nem igaz, egyszerűen csak helyesnek tartom. Az nem ugyanaz?
3. Tim Right: No comment Lilykém. Hát nem is tudom… Kiara befejeznéd a hülye kommentálást és, hogy beleirkálsz a listámba? Kikérem magamnak, én csak önálló véleményt alkotok.
4. Darren Russel: Egy szó: „uhh”. Khm… nem alkotok véleményt a saját bátyámról. Ne is. Pedig annyira édeees. Lily miért csak a negyedik?!
5. Greg Tompson:… blöe. Fejezd abba Kiara, majd írsz saját listát, ha nem tetszik. Írok is.
6. Sirius Black Hülye paraszt, de… sexy. Egyetértek. Te Lily azt hittem nem jön be.
7. James Potter: Hehe… szóval Potter is benne van, mi? Én tudtam! Pofa be! Ugyan Lil.
8. Chace Crawford. Az meg ki az isten már megint? Szerintem az is valami színész vagy mi. Pontosan. Aha, oké.
9. Lucius Malfoy: Komolyan képes voltál Malfoyt CSAK a 9. helyre tenni?! Kia drága, én még ide se tettem volna. Mert ízlésficamod van.
10. Peter O’ Conell: Na neee! Nyugi van. Hát… Kiara Anderson, miért mindig a tiéd az utolsó szó? Mert csak.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)