2010. március 20., szombat

2. fejezet:S. K. Hadművelet

- Jól vagy? Már nem vagy dühös
- Igen, tökéletesen vagyok, és nem vagyok. De Sirius nem sokáig lesz olyan jól…
- Ajj, előre félek!
Ekkor sétált el előttünk Jason én pedig kedvesen rámosolyogtam…



Unottan piszkálgattam a pálcámmal az előttem fekvő átváltoztatástan házimat. Semmi kedvem nem volt folytatni. McGalagony kilencven cm hosszú dolgozatot kért tőlünk csütörtökre. Miért vagyunk mi ilyen szerencsétlenek? Ráadásul Sirius egész nap jött utánam, és arról faggatott, hogy kivel lesz randim. Na, tudod, mikor fogom neki elmondani! Főleg, hogy még én sem tudom.
- Kész vagyok! – kiáltott fel Lily elégedetten és a táskájába lökte a kész háziját, majd kinyújtóztatta elgémberedett tagjait. Én meg csak tátott szájjal néztem rá.

- Alig húsz perce ülünk itt. Hogy a fenébe lettél kész ilyen gyorsan?
- Én dolgoztam, nem pedig azzal voltam elfoglalva, hogy megtervezzem az S. K. Hadműveletet. mondta vállvonogatva.
- A mit? Mi az az S. K. Hadművelet?
- Sirius Kicsináló Hadművelet.
- Aha, értem. – Ez a csaj kezd egyre furább lenni. Sosem volt még ilyen... ilyen.
- Semmi közöd hozzá Black!
- Ó, dehogynem!
- Mégis miért érdekel? – Fúú, de mérges voltam! A folyosó közepén álltam Siriusszal szemben és már tíz perce ordibálok vele. Nem tudja felfogni, hogy nem mondok neki semmit.
- Csak azért mert kíváncsi vagyok, hogy ki jobb nálam.
- Ha elmondom, békén hagysz? – kérdeztem végül dühtől remegő hangon.
- Igen.
- Rendben – Na, most gondolkozz Kia! – Jason Gerttel – Úristen! Mit mondtam?! Jesszus, rá kell vennem Jasont, hogy randira hívjon! Jajj, ne már!






Megint a könyvtárban ülök és éppen Jasonnal szemezek. Áháá! Felállt és erre jön. Nyert ügyem van. Mondjuk, annyira utálom, hogy szegény srácot cseszegetem, csak azért, hogy a hülye Blacket lerázzam végre. Milyen idegesítő volt már! Semmi köze az életemhez!
- Szia – köszönt Jason és leült velem szemben.
- Hello – köszöntem vissza én is.
- Mit csinálsz itt ilyen későn? – kérdezte kedvesen.
- Tanulok. McGalagony egy csomó házit adott csütörtökre és a klubhelységben túl nagy a hangzavar.
- Értem. Ne segítsek? – kérdezett újból. Említettem már, hogy Jason hollóhátas? Tehát nem csak helyes, de még okos is.
- Örülnék – vigyorogtam rá. Egy óráig ültünk ott és beszélgettünk. Ebből csak tíz perc volt a tanulás. Egész jó fej ez a Jason gyerek. Egy kicsit megkedveltem. Aztán mikor épp indulni akartam, mikor elhívott a roxmortsi hétvégére. Én pedig rendkívül elégedetten mondtam neki igent. Kíváncsi vagyok mi lesz még ebből. Megint a klubhelyiségben ültünk Lilyvel és barátnőm nagy sajnálatára Jamesszel. Fogalmam sincs, hogy miért van ki úgy mindig, ha James a közelben van. Folyton duzzog és nem túl kedves dolgokat dörmög a bajsza alatt. Most is éppen ezt tette, James és én meg épp farkasszemet néztünk. Barna szeme megrándult és pislogott egyet.
- Vííí! Nyertem! - ugrottam át a fotelből a kanapéra, ahol drága unokatesóm foglalt helyet. Ő morcosan nézett vissza rám, ezért megölelgettem.
- Naaaa... ne legyél ilyen. De azért ugye tudod, hogy mit kell tenned? - mondtam. Imádom Jamest szívatni. Az a legjobb, hogy már kiskorunk óta a fogadásokban mindig én nyerek James ellen. De ő még mindig belmegy, mert bizonyítani akarja, hogy az eddigi tizenhat évben csak mázlim volt. Jah, persze!
- Indulhatsz - löktem meg drágalátos unokabátyámat mire ő kelletlenül felállt és elment a klubhelység másik végébe.
- Mit kell csinálnia? - kérdezte Lily. Most, hogy James elment megint tud beszélni.
- Elég, ha annyit mondok, hogy: Gina? - húztam gonosz mosolyra ajkaimat. Vörös hajú barátnőm is követte a példámat. Gina Harris az iskola ribanca. De tényleg az egész iskola végigment már rajta. Odafordultunk, hogy megfigyeljük James akcióját, ahogy megpróbálja rávenni Ginát egy bizonyos dologra. Persze nem pontosan az fog történni amire a kis drága számít. Húúú, néha olyan gonosz tudok lenni, hogy azt hiszem a Mardekárban lenne a helyem. Gina csábosan elmosolyodott, majd riszálva indult a portrélyuk felé. James követte, de még vetett rám egy sértődött pillantást. Miután elhagyták a helységet unatkozni kezdtem.
- Mond csak, Lily. Nem rosszalkodunk kicsit?
- Mire gondolsz?
- Bella...
- Hmm... igen rég volt már.
- Épp ezért mondom, hogy nagyon ránk férne végre.
- Tökéletesen egyetértek. Menjünk - pattant fel barátosném én pedig mentem utána.

Tíz perccel később meg is érkeztünk a tervezett helyre és mint mindig most is ott találtuk a mi drága mardekárosainkat. Gúnyos mosollyal léptem ki a fal takarásából, hogy végre ők is észrevegyenek. Lilyvel egyik kedvenc időtöltésünk volt párbajozni velük. Legkedvesebb partnerem Belatrix volt. A fekete hajú lánnyal úgy utáltuk egymást, hogy az már leírhatatlan. Először Lucius Malfoy vett észre minket. Lucius most végzős, tehát egy évvel volt idősebb nálunk. Minden kis halálfaló palánta ott volt. A Black lányok, Malfoy, Piton, Avery, Lestrange és... Regulus. Mikor Reg belépett közéjük, nagyon meg voltam lepődve és fel is háborodtam. Hát még Sirius. Hetekig tombolt és mindenkire úgy nézett, mintha az vette volna rá az öccsét, hogy lépjen be hozzájuk.
- Kiara, Evans! - hallottam meg Lucius nyikorgó hangját. Na, jó!
Valljuk be, Lucius Malfoy volt az iskola szőke hercege. Mardekáros prefektus, a kvidiccs csapat kapitánya, aranyvérű, gazdag és még helyes is.
- Lucius! - köszöntem vissza vigyorogva.
- Malfoy... - vetette oda Lily is. Ekkor vett észre minket a többi mardis is és felénk fordultak.
- Bella, drágám! Olyan rég találkoztunk már. Hiányoztál, tudod? -gúnyolódtam a fekete hajú lánnyal, aki öszeszűkitett szemekkel figyelt. Regulus csak megdöbbenve nézett rám. Igaz, a legutóbbi kis párbajunknál, Reg még nem volt velük tehát nem tudhatja. Avery csak bambán nézett. Hát, ő olyan volt mint a Tekergőknél Peter, tehát egyszerűen hülye. Narcissa követte nővére példáját és csúnyán nézett ránk. Vele különösebbképpen sosem volt semmi bajom. Csak az, hogy Bellatrix húga. A szőke lány egész normális volt, kivéve, mikor megpróbált megfelelni a nővérének. Rodolphus.... hát, ő róla nem igazán tudok mit mondani. Piton a bájitalzseni. Egyszerűen elfogott a rosszullét, ha rá kellett néznem. Regulus pedig egy jó fiú. Már kicsi korom óta ismerem, ugyanúgy ahogy Siriust és a többi aranyvérű családból származó gyerkőcöt. Reggel sohasem voltak gondok. Mindig udvarias, kedves és humoros gyerek volt. Nagyon is kedveltem. Egészen tavalyig. Akkor romlott el minden.
- Anderson, minek köszönhetjük a " megtisztelő " látogatásodat? - monda Cissy. Jééé, általában nem beszél sokat.
- Óóó, hát Lilyvel kicsit unatkoztunk, ezért gondoltuk szórakozunk egy kicsit - válaszoltam neki.
- Párbaj? - tért rögtön a lényegre Bellatrix. Egyre gondoltunk a drágával.
- Párbaj - mondtam, mire mindenki előkapta a pálcáját és egymást kezdtük el átkozni. A francba! Most jutott eszembe, hogy durván emberfölényben voltak. Nem baj, Kia! Megoldjátok. Épp beugrottam az egyik oszlop mögé és onnan figyeltem Lilyt. Olyan volt mint egy fúria. A kis minta prefiről senki sem gondolná, hogy ilyen is tud leni. Éppen léptem volna ki a rejtekhelyemről, hogy belevessem magam az átkok tengerébe, mikor egy erős kéz megakadályozott ebbe. Dühösen kaptam hátra a fejem, hogy megnézzem, ki merészel megfékezni, de csak Sirius volt az. Csak?! Villámló szemekkel toltam el a karját, mire ő csak elvigyorodott. Mögötte megpillantottam Jamest is.
- Ti meg mit kerestek itt?
- Jöttünk segíteni - mondta James és már küldte is az átkot Malfoyra. Sirius is követte, majd én is. Jó ideig párbajoztunk, majd lépteket hallottunk, így mind a két csapat eltűnt az egyik titkos folyosón. Elég könnyen megúsztuk a mai balhét. Néhány ruhaszakadás és megpörkölődött haj. Csendben baktattunk fel egészen a klubhelységig, ahol aztán belevetettük magunkat egy rendkívül kényelmes fotelba vagy kanapéba. Kisvártatva James megkérte Lilyt, hogy segítsen neki a bájitaltan házijában, aki kelletlenül, de megtette. Sirius meg én csak ültünk és néztünk ki a fejünkből. Én éppen az S. K. Hadművelet második felvonásán gondolkodtam, mikor meghallottam Black hangját.
- Mikor lesz a randid Gerttel?
- Közöd?
- Csak kérdeztem, hogy találjak megfelelő időpontot kettőnknek - mondta vigyorogva, mire hozzávágtam egy párnát.

1 megjegyzés:

  1. Öcsém,ez egyre jobb! XD A végére ki fogsz nyírni,az biztos!!!Nagyon véres lesz...

    VálaszTörlés