3. fejezet: Átlagos nap

Szem kinyit. Agy pörget. De hol vagyok? Az ágyamban. Oké, eddig stimmel. De ki ez itt mellettem? Ja, csak Lily. De mit keres az ágyamban? Nem emlékszem semmire. Lassan felültem az ágyamban, mire eszméletlen szédülés jött rám. Áhh... már beugrott, hogy mit is csináltunk tegnap este! Leittuk magunkat. Pontosan a sárga földig. Arra még emlékszem, hogy James és Sirius lementek a konyhára néhány üveg Lángnyelv Whiskyért, de utána sötétség. Hátha Lily többet tud. Megráztam vörös barátnőm vállát, mire ő felkapta a fejét és kómás tekintettel nézett rám.
- Mi van? - nyögte ki nagy nehezen.
- Emlékszel mit csináltunk tegnap?
- Ööö... addig, hogy meghúztam a piás üveget.
- És az mikor volt?
- Nem tudom.
- Rohadt jó. De addig amíg emlékszel mi történt?
- Hát... nem is tudom... - kezdte drága barátnőm és közben nagyon elgondolkodó képet vágott. Olyannyira, hogy újra elterült az ágyamon és majdnem megint beverte a szúnyát.
- LILY! - ordítottam a fülébe, mire hirtelen rántotta fel a fejét. Ennek az lett a következménye, hogy azt hittem kiverte a fogamat.
- Jajj, bocsi! Nem figyeltem!
- Nem baj. Túlélem. De mond már mi történt! - sürgettem.
- Ööö... hát, emlékszem, hogy Blackel azon versenyeztetek, hogy ki tud többet inni, hányás nélkül. Aztán elkeztétek leönteni egymást a piával. Utána meg felgyújtottátok a kanapét. Ennyi. Potter meg én meg röhögtünk rajtatok - fejezte ne Lily merengve. Szinte láttam magam előtt a képeket.
- Jézusom! - fakadtam ki és felpattantam az ágyból. Berontottam a fürdőszobába és a tükörbe néztem. Leírhatatlanul botrányosan festettem. Egyszerűen katasztrófálisan. Kellet nekem inni! Méghozzá Sirius Blackel! Tudhattam volna, hogy őt nem bírom leinni, de azért én hülye kipróbáltam. Kirohantam a fürdőszobából, feltúrtam a szekrényt néhány normális ruhadarabért, aztán vissza a fürdőbe. Egy jó alapos zuhany és hajmosás után, megpróbáltam levakarni magamról a maradék sminket is. Mondhatom, fárasztó harcot vivtam a szemcerúzával. Miután sikerült valamelyest elfogadató állapotba hoznom magam újra visszamentem a szobába vörös barátnémhoz, aki még mindig mássnaposan fetrengett. Lilyt fent hagytam, hogy neki is sikerüljön rendbehoznia magát én viszont letrappoltam a klubhelységbe. Ahol Blacket látom egyedül az egyik kanapén. Ez fura. Semmi James vagy másik Tekergő, esetleg rajongó csajok. Egyedül, ismétlem magam, tehát ez fura. Lassan odabattyogtam hozzá és leültem mellé. Értsd: ugyanarra a kanapéra, de a lehető legtávolabb. Felém fordította tengerkék tekintetét és kérdőn nézett. Én megvontam a vállam és kinéztem az ablakon, majd az órámra. Fél hét. FÉL HÉT? Szombaton, másnaposan fenn vagyok fél hétkor? Én hülye! Mindegy. Megint Sirusra néztem, aki viszonozta a pillantásom.
- Emlékszel valamire?
- Nem. Te?
- Dettó.
- Ez gáz.
- Az - és íme Sirius Black és Kiara Anderson rendkívül értelmes beszélgetése.
- Evansnek van infója?
- Kevés.
- És az mi?
- Hogy mi ketten piálós versenyt rendeztünk és felgyújtottuk a kanapét. Jamesnek?
- Ő valószinűleg annyit tud, mint mi. Totálisan kiütötte magát.
- Ez nagyon gáz.
- Az. Nem megyünk le reggelizni? - ismételten jót beszélgettünk. Black utolsó kérdésére válaszolva bólintottam, majd felálltam és elindultam a portrélyuk felé. Hallottam, hogy Sirius is feltápászkodik és jön utánam. Majd nemsokára felzárkózott mellém. Egy szót sem szóltunk egészen a Nagyteremig, ami nagyjából üres volt. Igaz, csak mi és még páran vagyunk olyan hülyék, hogy szombaton, reggel hétkor lejövünk reggelizni. Kedvtelenül vágtam le magam az egyik padra, Sirius meg velem szemben és már enni is kezdett. Nekem nem volt semmi étvágyam. Hát, a szemben ülő egyeden velem ellentétben nem igazán mutatkoznak meg a másnaposság jelei. Kivéve az enyhén karikás szemeket. De semmi több. A kis mázlista. Ekkor kómás vöröském lehuppant mellém a padra és enni kezdett. Ugyanekkor Black mellé meg James. Na, mi van? Ezek ketten csak nem együtt jöttek le?
- Kia, ugye tudod, hogy ma van edzés? - kérdezte James két falat között.
- Igen, tudom - válaszoltam. Említettem, hogy játsszom a Griffendél kviddics csapatában? Nem? Akkor most. Igen, benne vagyok és az egyik hajtói posztot látom el. James természetesen fogó, Sirius pedig terelő. Jól elvagyunk így. Imádom a kviddicset. Lilyvel ellentétben. Inkább elmenekül a könyvtárba, ha elkezdek beszélketni a srácokkal a sportról.
- Hé, Evans lejössz? - kérdezett James ismét, csak most Lilytől.
- Nem is tudom...
- Igen, lejön - válaszoltam meg a kérdést helyette. Valahogy össze akarom hozni kettejüket. Már vagy egy éve próbálkozok, de sosem jön össze. És az a marha Black meg nem hajlandó segíteni. Azt mondja, hogy " nem akar részt venni abban, hogy a legjobb barátját megpróbálják elkötelezni két hétnél hosszabb időre". Értelmes ez a pasi? Nem. Tudom.







Épp a levegőben ültem a seprűmön és unottan dobálgattam a kvaffot magem előtt, mert nem volt kedvem végighallgatni, ahogy James az új emberrel ordibál. Francisco negyedéves és ő állt be a nem rég távozó, hetedéves őrzőnk helyére. Nem rossz a srác, csak elég sújos önbizalom hiányban szenved. Nini! Társaságom jött.
- Igen? - kérdeztem David Thompsontól. Másik terelő.
- Lenne egy kérdésem. Mit csinálsz holnap? - kérdezte. Húúú, mekkora mázli, hogy programom van. David nem volt épp az a fajta pasas, akivel szivesen kerültem volna közelebbi kapcsolatba.
- Randim van Jason Gerttel - válaszoltam angyali mosollyal. - Miért?
- Ömm... semmi, semmi csak kérdeztem - mondta csalódodtan és visszarepült a helyére.
- Tehát nem csak kamuztál? - hallottam meg egy hangot magam mögül, mire ijedtemben majdnem leestem a seprűmről. Szerencsére jók a reflexeim és időbe elkaptam a nyelét.
- Nem, Black, nem hazudtam neked. Tényleg találkozom Jasonnal. Tudod, nagyon kedves fiú. Nem úgy, mint egyesek - mondtam különösen kihangsúlyozva az " egyesek " szót, majd leszálltam a földre és odafutottam Jamesékhez.
- Hé, hé! Elég lesz a prédikálásból - mondtam. - Kezdjétek el a bemelegítő köröket! - kiáltottam oda a többieknek, akik nagy meglepetésemre követték az utasításomat. Drága unokatesóm viszont nem vette túl jó néven. Csúnyán nézett rám. Gondolom azt hiszi, hogy a posztjára pályázom. A rondta nézését csak egy vigyorral jutalmaztam, majd csatlakoztam a többiekhez.



Öcsém, hogy én hogy utálom mikor James dühös és a csapaton vezeti le a feszültséget. Egyszerűen kinyúvasztott minket. Teljesen kész vagyok. Épp lassan másztam fel a lépcsőn, Lilyvel az oldalamon, aki vidáman ugrándozott. Mennyi lépcső van még?! Csak tudnám, hogy ki volt az az okos, aki kitalálta, hogy a klubhelységünk az egyik toronyban legyen. Mázlista mardekárosok.



Klubhelység. Este nyolc. Kanapé. Lilly, Sirius, James meg én. Milyen bőbeszédű vagyok ugye? Nyugi nem tartom meg ezt a rossz szokást, csak még mindig a kviddics edzés hatása alatt vagyok. Ahogy Black is. Lilly viszont agyba-főbe vigyorog. Komolyan mostmár idegesít. Én itt éppen a halálomon vagyok ő meg már vagy három órája egyfolytában vigyori bohócot játszik. James meg csak bambán nézi a vöröskét, akit ez most nem zavar(?). Na, jó. Most nincs erőm megfejtei ezt a relytéjt. Fárad vagyok, álmos és nyúzott. Szerencsére büdös már nem, mert megfürödtem, de akkor is. Arról viszont fogalmam sincs, hogy akkor miért nem megyek fel a hálóköletbe alukálni. Mert hülye vagyok, azért.
- Mondcsak Lilly, van terved holnapra? - szánta rá magát James a kérdésre.
- Igen van - válaszolta drága barátnőm, mire hirtelen ültem fel a kanapén.
- Mi? Milyen programod van?
- Ömm... hát, randim lesz - részemről kigúvad szemek, Jamestől egy csalódott tekintet, Siriusnál meg unott pofázmány.
- Kivel? - támadtam le drágalátos barátnőmet. Nem tehetek róla! Hirtelen olyan kíváncsi lettem, hogy máris elszált minden negatív dolog a testemből és a gondolataimtól.
- Majd fent elmondom - felelt titokzatos mosollyal a vöröske, majd sunyin jelentőségtelljes pillantást vetett Jamesre. Á-á Lillykém! Elmehetsz a randira, de azt nem hagyom, hogy összetört Jamie-baba pici szívét. De azért bólintottam és újra elterültem a kanapén.




- Nyögd már ki!
- Jó, jó rendben. Mark Lenseyvel - válaszolta még mindig levakarhatatlan mosollyal az arcán. Már vagy fél órája ülünk fent a hálószobánkban és azóta nyaggatom. Hála az égnek végre sikerült kiszednem belőle. De... Mark Lensey? Ujjujj... ez nem jó, nagyon nem jó. Őt nehéz lesz levakarnom Lillyről. Tekergős segítségre van szügségem. De James ki van zárva. Remus prefi, tehát nem jó. Peter... áhh, inkább hadjuk. Tehát csak Sirius maradt. De őt meg hogy a csudába fogom rávenni, hogy segítsen. Nem, nem fogok könyörögni annak a vadbaromnak. Mégis csak Remus kell nekem. Jó fej ő, meg Tekergő is, tehát valamilye részt ő is kis... hmm, hogy is fejezzem ki magam? Talán, rosszcsont? Igen. Rá kell vennem Remus Lupint arra, hogy segítsen nekem megakadályozni, hogy Mark rámásszon Lillyre. Meg segítsen megóvni drága barátja szívét, hogy aztán ne neki kelljen összeszedegetnie a széttört darapkáit.



- Remus! Beszélhetnénk? - álltam a szőke hajú fiú elé, másnap reggel. Ő meglepődött ugyan egy kicsit, de bólintott. Arrébb mentünk és én felvázoltam neki a dolgokat.
- Tehát, azt kéred tőlem, hogy segítsek likvidálni Lenseyt? - kérdezte a mondókám végén.
- Likvidálni? Hát, igen, lényegében így van.
- Rendben. Csak ne kelljen "Jamie-baba" pici szívét ápolgatnom - nevetett a fiú, amihez én is csatlakoztaam. Aztán megbeszéltük a részleteket. Azt hiszem, ha Jasonból elég lesz megtaláltam az új korepetítoromat. Remusnak olyan gyorsan forognak a kerekei, hogy azt már szinte én is hallom. Mellesleg igen jó csínyeket talál ki. Így körülbelül negyed óra alatt készen is lettünk. Jót röhögve sétáltunk fel a klubhelységbe, ahol a többiek elég fúrcsán néztek ránk. Vigyorogva elbúcsúztam Remustól és felmentem a hálókörlebe készülni a randimra. Kedvenc vörösöm már ott volt és éppen a szemét pingálta. Látszott rajta, hogy meglehetősen izgul. Hát, végül is ő tudja. Most elmegy, jól érzi magát, de végül úgyis összehozom Jamesel!