5.fejezet

Jujj, most jött nekem valaki és fellökött. Áúú, a fejem! Ki volt ez a barom? Ja, csak Black az. Na, várjunk csak… most ki kell nyírnom. Tehát, mielőtt felállhatott valna, ráugrottam a szintén földön fetrengő fiúra és villámló tekintettel néztem rá.
- Mond direkt csináltad?
- Mit? Mi van? – értetlenkedett.
- Te öntetted rám Pedigrewal, azt a vajsört a Három Seprűben? – vallattam.
- Mégis honnan veszed ezt a hülyeséget? Peter a segítségem nélkül is elég szerencsétlen – méltatlankodott.
- Nem hiszek neked.
- Rendben. Szándékos baleset volt – mondta végül, mire elkeztem ütni.
- Hülye idióta! Ki mondta neked, hogy avatkozz bele a magánéletembe, hm? – visítottam, mire egy könnyed mozdulattal maga alá gyűrt.
- Nem tudom mi bajod. Az előbb láttam Gertet egy másik csajjal összetapadva.
- Még szép! Én ragasztottam őket össze! – szszegtem, miközben próbáltam kiszabadulni alóla. Hát, hogy is mondjam… nem volt kimondottan sikeres az akcióm. Sőt, ezzel csak azt értem el, hogy még erősebben fogott és egy szexi mosolyt is bezsebelhettem tőle, mire jelen pillanatban, nem igazán vágytam.
- Szállj..már..le…rólam…! Csak közlöm, hogy rohadt nehéz vagy – pihegtem, mert mást nem igazán tudtam tenni a súlya alatt.
- Az izmok teszik – vigyorgott elégedetten.
- Chh… - kijelentésére, csak megforgattam a szemem, de nem bírtam ki, hogy a tekintetem ne csússzon le a mellkasára. Hmm… lehet, hogy kivételesen igaza van… Igen, tényleg igaza van. Közelebbről is megnézném… Jujj, hülye vagyok! Siriusnak is feltűnt, hogy hova vándorolt a pillantáson és kajánul vigyorogni kezdett, aztán leszállt rólam és felsegített.
- Na, végre – durrogtam és elindultam a klubhelység felé, Black pedig felzárkózott mellém. Egy ideig csöndben lépkedtünk, majd megszólaltam.
- Ugye, tudod, hogy te is, meg az öcséd is disznók vagytok? – kérdeztem, mire megrökönyödve nézett rám.
- Nekem már mondták páran, de az öcsém miért is? – kérdezett vissza.
- Mert. Mert Stella szerelmes belé – válaszoltam szemforgatva.
- És? Mi köze van ennek hozzám?
- Hmm… csak annyi, hogy harmad és negyedévben meg én voltam elájulva tőled – vallottam be legtermészetesebb hangomon. Igen, így van. Két évig szerelmes voltam Sirius Blackbe. Harmadév még nem is volt annyira kínos, de a negyedév az egy kész gyötrelem volt számomra. Black akkor kezdte el habzsolni a csajokat, de tonnaszámra. Én meg gyámoltalani kislány, James unokahúga meg csak szomorúan néztem. A mellettem sétáló hímegyed hitetlenkedve nézett rám és bizonytalanul méregetett.
- Miért nem mondtad?
- Chh… ugyan kérlek! Neked? Én? Hiszen észre sem vettél. Én számodra csak James pici unokahúgicája voltam és semmi több. Egyszerűen levegőnek néztél – forgattam a szemeimet.
- Téves információid vannak. Nagyon is észrevettelek, csak igen… James pici unokahúga voltál. És nem is néztelek levegőnek. Csak te mindig elhajtottál – mondta ő is felháborodva. Hát, persze! Elhajtottam? Inkább, ha meglátott valami korán érő, nagymellű csajt máris ott hagyott és rohant utána. Ez volt negyedikben. Harmadévben… hát, igen lehet, hogy akkor mégis elhajtottam. Na, de mégis! Ki kérem magamnak, 13 éves voltam! Fogalmam sem volt mit kell csinálni egy olyan pasival aki tetszik nekünk.
- Teljesen mindegy. Úgysem vagyok egy olyan típus aki könnyen kapható – oldalra pillantottam és egy nagyon csúnyán néző Siriusszal találtam szemben magam. Értetlenül meredtem rá, ő meg csak egyszerűen meggyilkolt a pillantásával. – Mi van már? – torpantam meg. Black is leállt és közelebb lépett. Én egyet hátra, ő megint előre, én hátra, ő előre, én hátra ő előre, én hátra… azt a rohadt, itt egy fal. Ő megint egyet előre. Aztán még egyet. Már olyan közel volt hozzám, hogy éreztem a bódító arcszeszének illatát. Riadtan tekintgettem fel rá, mire egy gonosz vigyort produkált. Hajrá, Kiara! Na, most menekülj el Sirius Black elől. Ez így nem jó, nagyon nem. Túl közel van, nagyon, nagyon közel.
- Mit akarsz? Hagyjál… - mondtam durcásan és megpróbáltam eltolni magamtól. Ugye meg sem kell említenem, hogy nem jött be? Kezdtem úgy érezni magam mint egy csabdába esett állat. És most kell vigyáznom… Három dolog amit el kell kerülni Sirius Black közelében, ha nem akarsz totálisan beleesni:
1. Ne nézz azokba a gyönyörűséges szemeibe!
2. Ne nézd sokáig azt a cuki félmosolyt!
3. És ne engedd, hogy suttogva beszéljen hozzád!
Na,… én pontosan itt szúrtam el. Először is belenéztem a szemébe. Hát, igen… gyenge vagyok és megremegett a térdem. Aztán a pillantásom lejjebb vándorolt a szájára. A második pontot is elszúrtam. Eddig még kiküszöbölhettem volna a veszélyt, de bevetette a harmaik pontot. Lehajolt hozzám és halkan kezdett el beszélni.
- Ugye tudod, hogy most nagyon szívesen megcsókolnálak? – Még levegőt sem mertem venni. Ez azért már fájdalmas. Nagyon. Elég érdekes hatással volt rám ez a mondat. Először is, összeszorult a gyomrom. Aztán, alig kaptam levegőt és kiszáradt a szám. Kétségbeesetten néztem visza rá. Egyszerűen képtelen voltam megmozdulni. Sirius még közelebb hajolt. Becsuktam a szemeimet és már vártam a végső csapást, mikor egy puszit nyomott a szám szélére és már ott sem volt.
Hirtelen pattantak fel a szemeim és dühösen a falba csaptam. A francba! Ha most megcsókolt volna, nem tudtam volna ellenállni neki. Ezt nagyon utáltam. Hatalmasat csalódtam magamban, teljesen biztos voltam benne, hogy erős vagyok és a Sirius Black féle idióták még megközelíteni sem tudnak. Sebes léptekkel indultam el a klubhelység felé és nem figyeltem semmire. Még mindig remegett a gyomrom és ez meglehetősen irritált. Én nem akarom ezt! Nem akarok egy lány lenni a sok közül Sirius életében! Azt hiszem… én A Lány akarok lenni. Berontottam a klubhelységbe, felszaladtam a hálóterembe és felkaptam a kvidiccs talláromat meg a seprűmet és a pálya felé vettem az irányt. Nemsokára a Hollóhátasokkal lesz meccsünk. Le kell aláznunk Jasonéket! Azt hiszem, le fogom lökni a seprűjéről...


James megkért, hogy pakoljam be a labdákat a dobozba és vigyem vissza őket Madam Hoocknak, mert neki sürgős dolga volt. Épp a terelők ütőit pakolgattam, mikor valaki megszólalt mögöttem.
- Tudom, hogy élvezted – hallottam egy gúnyos hangot.
- Álmodban – hazudtam összeszorított fogakkal, de nem fordultam meg.
- Ó, igen. Sokszor szerepelsz az álmaimban, azzal a különbséggel, hogy olyankor sokkal készségesebb vagy irányomba, na meg hiányosabb az öltözeted – azt hiszem, itt szakadt el a cérna. Hirtelen megfordultam és a kezemben lévő ütővel neki rontottam Siriusnak. Visítva ütlegeltem, amig meg nem érkezett James és nagy nehezen le nem szedett róla.
- Kiara! Mégis mi a fenét művelsz?! Meg akarod ölni az egyetlen normális terelőnket?! – üvöltötte le a fejemet.
- Igen! Igen, ki akarom nyírni ezt az idiótát! Elegem van! Elegem van belőle! – ordítottam vissza, majd kitéptem magam James szorításából, hozzávágtam a földön fetrengő Blackhez a még mindig a kezemben lévő ütőt és elrohantam. Ahogy végig rohantam a folyosókon elkezdetek záporozni a könnyeim. Miért csinálja ezt velem? Miért kell? Hiszen én nem tettem ellene semmit! Kivéve azt az egy két malőrt még régebben. De…de ilyet soha nem tettem vele. Megint kezdem úgy érezni magam, mint negyedévben. Folytonosan megbántott. De ez most rosszabb, mert ezt szándékosan teszi… És ez fáj…