9. fejeze

- Ugyan már Sam! Hiszen nem is ismered, úgy ahogy én! – csattant fel Lily, mikor bájitaltanra siettünk édes hármasban. Samantha szokásához híven nem húzta fel magát túlzottan vörös barátnénk ezen fajta kiakadásán. Felhúzta egyik szemöldökét, majd ugyanolyan nyugodtan szólalt meg, mint amikor még a háziról beszélgettünk.
- Az lehet Lily, de szerintem te sem eléggé. Mellesleg Kiara is az én álláspontomon van. – mondta az órarendje elmélyült tanulmányozása közben. Lil összeszűkítette a szemeit, majd rám nézett.
- Ehh… nos, igen, viszont… - kezdtem kissé zavartan, de nem tudtam befejezni a monológomat, mivel befordultunk a sarkon és abban a pillanatban nyílegyenesen belerohantam valaki. És ez most kivételesen NEM az én hibám volt.
- Mi a..?! Nem tudsz vi… - szűrtem ki összeszorított fogaim közt. Aztán felnéztem és azt hittem, hogy ott helyben rosszul leszek és szörnyet halok.
- Sajnálom, figyelmetlen voltam. Jól vagy Kiara? – kérdezte azon a bársonyos hangján, amitől jóleső borzongás futott végig az egész testemet. Egy percig csak elvarázsolva álltam ott és néztem fel azokba a gyönyörűséges acélszürke szempárba, ami most érdeklődve fürkészte az arcomat. Én meg csak próbáltam valamit kinyögni, de úgy tátogtam, mint valami hal. Aztán végül Samy vette észre, hogy transzba esten a látványtól és mentett meg a totális égéstől.
- Igen persze, hogy jól van, csak meglepte, hogy itt lát. – mondta nyugodtan. – Samantha Russel. – biccentett. Lily is egy ideig elragadtatva pislogott, majd kedvesen elmosolyodott és ő is bemutatkozott. Hál’ istennek végre sikerült megtalálnom az elveszett hangomat.
- Nate… mit keresel te itt? – nyögtem ki, majd megráztam a fejem egy kicsit, hogy tisztábban lássak.
- Ó, ti nem tudtatok róla? Cserediák program. A Durmstrang és a Roxfort két hétre három tanulóját a másik iskolájára cserélte. – vont vállat, majd lehajolt, hogy felvegye a könyvet, amit elejtettem (csendben megjegyzem, nem az ütközés következtében). Felém nyújtotta én pedig zavartan elvettem. Atya ég! Csak most esett le, hogy akkor Nate még iskolába jár. Akkor még csak egy évvel idősebb nálam. És két héten keresztül remélhetőleg minden egyes nap találkozni fogok vele. Levegőt, levegőt, valaki küldjön egy kis oxigént!
- Nathaniel, kérlek, bocsáss meg, de órára kell mennünk. – csicsergett Lily.
- Hát persze, ahogy nekem is. – mosolygott. – Kiara, remélem, még összefutunk. – mondta, majd biccentett és elment. Én meg ott álltam és… néztem utána. Fel sem tűnt, hogy már vagy öt perce nézem az üres folyosórészt, ahol eltűnt és, hogy Lil meg Sam itt pofáznak mellettem.
- Én be nem megyek Lumpi órájára. – jelentettem ki határozottan. Jéé, tudok normálisan gondolkodni… Csodálatos.
- Hát én sem. – válaszolta Sam.
- Na, jó. – vont vállat végül Lily.







Körülbelül egy kvaff méretére nőttek a szemeim, mikor McGalagony kirendelte a korrepetitoromat. Oké, be kell vallanom, hogy nem vagyok a legjobb Átváltoztatástanból, de azért olyan idióta sem, mint Frank Longbottom! Már elnézést. Erre csak úgy odajön óra után, hogy tartsak vele, mert nem lát javulást az órai munkámon, ezért talált nekem valakit, aki majd segít az Átváltoztatástanban. Teljesen fel voltam háborodva egészen addig, amíg be nem nyitott az egyik használaton kívüli terembe, ahol Darren Russel foglalt helyet. Na, onnantól körülbelül tíz percig se kép, se hang. Darrennel fogok tanulni délutánonként?! Most szórakoznak velem?! Mert, majd pont a könyvet fogom nézni, mikor ő is itt van. Aha, persze. Álmodjon tovább McGali. Szóóóval, csütörtökönként, este hattól Darrennel. Egyedül. Kettesben. Erre csak annyit tudok mondani, hogy: Wííí! Igen, gratulálok Kiara, e megnyilvánulásodból sugárzik, hogy mennyi értelem szorult beléd. Na, de akkor is! Kövezzetek meg érte, mert örülök, hogy Darren Russellel tölthetem a csütörtökjeimet KETTESBEN! Oké, akkor nézzük csak, milyen nap is van? Kedd. A fenébe… Na, nem baj Kiara, a türelem rózsát terem igaz? Hát azt nem tudom, de nekem abból jó kevés van. Mármint türelemből. Heh?! Már fél kilenc?! Héé, azt hiszem le kéne szoknom róla, hogy tökéletesen értelmetlen dolgokról gondolkodom. Ki kérem magamnak, hiszen ez nem is hülyeség. A szerelmi életemről van szó. Nem, a korrepetálásodról van szó. Egyáltalán honnan veszed, hogy attól még, hogy együtt tanulsz Darrennel, lesz köztetek valami? Mert tudom és kész! Idióta… Kuss, legyen és hagyj békén!
Ehm… nos, így hangzik, mikor magammal veszekszem. Szinte elképzelem, ahogy a „kisördög Kia” meg a „kisangyal Kia” ülnek a vállamon és egymást cseszegetik. Hehe… ez vicces. Najó, szánalmas vagyok… Ekkora hülyét, mint én...



- Nem.
- És ez?
- Kizárt.
- Na és…
- Esélytelen.
- Talán, ha ezt…
- Még véletlenül sem. – mondta Sam a körmeit piszkálgatva, miközben Lily öt másodpercenként rohangált ki, be a ruhákban. Nos, ilyen a karácsonyi bálra való előkészülés. Igen, a sulis karácsonyi bálra. Amíg Samy kritizált, Lil meg ruhát próbált én elgondolkodva néztem a tükörképemet. Nekem is ruhát kéne választanom, de… először partnert kéne találnom a bálba… Akik eddig felkértek szóba sem jöhetnek… fújj… Matt Tracherski… blee… Kivéve persze… Siriust… Jajj, anyám erre sem számítottam az biztos…


Teljesen nyugodtan sétáltam a Griffendél torony irányába a táskámban kotorászva, mikor belefutottam Blackbe. Megkérdezte, hogy merre megyek, aztán együtt indultunk tovább.
- Na, és? Elkezdted már a báli ruha keresési akciót?- kérdezte csak úgy teljese mellékesen.
- Ugyan dehogy. Először egyeztetnem kéne a partneremmel, de olyanom még nincs szóval ez még nem igazán kivitelezhető… - vontam vállát, miközben a számba nyomtam egy csoki békát. Nyami!
- Nos, akkor mit szólnál, ha betölteném ezt a posztot? – kérdezte hirtelen, aminek következtében szépen félrenyeltem és „fulladóskilányosat” játszottam. Sirius rémülten odalépett mellém és óvatosan megveregette a hátamat.
- Kia jól vagy?
- Öhh… azt hiszem… elmegyek… a mosdóba… - nyökögtem, majd futólépésben közelítettem meg a legközelebbi wc-t.
- Tényleg szívesen elkísérnélek a bálba! – kiáltotta még utánam. Atya ég…


Hát… ööö, igen. Ez történt. Most Sirius Black, tényleg elhívott a karácsonyi bálba?! SIRIUS BLACK! Értitek?! Wááá!






Oké, Kia, most arra figyelünk, hogy a nyálunk ne csorduljon ki és még a mondandóját is meg kell érteni. Olyan édeees…
- Kiara, Kiara, figyelsz te rám? – kérdezte Darren felvont szemöldökkel.
- Csak rád… - sóhajtottam, majd mikor felfogtam a szavaim értelmét elvörösödtem, ő pedig elnevette magát. Úristen! Én hülye állat!
- Ó, amúgy kérdezni szerettem volna valamit. – mondta.
- Igen, igen, segítettek a korrepetálások, mivel… - kezdtem, de félbe szakított.
- Igazából azt szeretném megkérdezni, hogy van e kedved velem jönni a karácsonyi bálba? – sokkhatás. Heeeh?! Én süket vagyok vagy képzelődöm, vagy megbolondultam vagy, vagy, vagy… Még egyszer kérdezem: Heeeh?! Darren Russel IS elhívott a karácsonyi bálba?! Mi van itt emberek?! Nagyokat pislogva néztem vissza rá, majd valami kiutat keresve az órámra pillantottam.
- Ööö… jéé! Nézd csak lejárt az időnk. Azt hiszem mennem, kell, mert ha elkapnak, akkor McGalagony a nyakamba varr egy adag büntetőmunkát. – hadartam, majd gyorsan összesöpörtem a cuccaimat és kiviharzottam a teremből. Pár folyosó hosszat futva tettem meg, majd néhány saroknyira a portrélyuktól nekivetettem a hátamat a hideg kőfalnak? Mi ütött belém? Miért nem mondtam igen Darrennek? Vagy Siriusnak?